Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

Hat kerületet állapítottak meg: Dunáninneni székhelye Budapest Dunántúli - „ - Székesfehérvár Tiszáninneni - „ - Kassa Tiszántúli - „ - Debrecen Erdélyi - „ - Kolozsvár Alföldi - „ - Szeged Heves-Jász megye a Tiszáninneni, Kun megye a Tiszántúli és Solt megye az Alföldi kerületben fekszik.

11 A területrendezési javaslat pozitívan értékelhető: azonos területű és népességű megyéket hozott létre jól megválasztott székhelyekkel. A javaslat igen helyesen a Jászkun Kerület szétdarabolását határozta el, amelynek szükségességét a Kerület közgyűlése is elismerte. Kérdéses csupán a szétdarabolás módja lehetett. A javaslat elsősorban Jászberény város szempontjából volt hátrányos. 1873-ban Jászberény rendelkezetett azokkal az előnyökkel, melyeket Eger javára írtak. Mint kerületi központnak megfelelő épületek álltak rendelkezésére a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságok részére is. A városnak 20233 lakosa volt, és kulturális színvonala is elérte azt a szintet, melyen egy megyei központnak állnia kellett. Kétségtelen, hogy a javaslat elhibázott pontja volt a Jászság egyesítése Heves megyével, mert az így kialakított megye gazdaságilag élesen elkülönülő alföldi és hegyvidéki részre oszlott. Az elhibázott elképzelés okát Szolnok város korabeli állapotában kell keresnünk. A város ugyanis a javaslat készítésének időpontjában még nem fejezte be státuszrendezését, és így nagyközségnek kellett tekinteni. A terület földrajzi, gazdasági stb. viszonyainak képét erősen befolyásolta, Szolnok városi jellege, amint a későbbiekben készült javaslatok helyesen értékelték is. Nem volt szerencsés a Nagykunság önálló megyévé alakítása sem, mert a hozzácsatolt községekkel nem voltak gazdasági kapcsolatai, kikerekítésére pedig szükség volt, önállóan nem volt elegendő államadója. Kétségkívül, a Jászság és a Nagykunság együvé tartozását nem csupán a közös történelmi múlt, hanem az évtizedek során összefonódott gazdasági érdekek is jelentették, és célszerűnek látszott e két vidéket közös megyébe egyesíteni. A Kiskunság különválasztásával a javaslat készítői helyes nyomon indultak el, az itteni községek a nagy távolságok miatt már korábban is mostoha gyermekei voltak a Kerületnek, így különválásuk törvényszerű volt, gazdasági kapcsolataik is inkább Szeged környéke felé irányultak. A törvényjavaslatot jó megoldásai ellenére a sajtó és a törvényhatóságok is ellenséges érzelmekkel fogadták, úgy hogy ebben a formában még országgyűlési tárgyalásra sem kerülhetett.

12 A javaslat nyilvánosságra kerülése után a törvényhatóságok kérvényekkel árasztották el a belügyminisztert és a képviselőházat. A Kerület közgyűlése 1874. január 7-én tárgyalt a javaslatról és döntött.

13 A javaslat elvetését kérték, mert az idő erre nem alkalmas, hiszen megoldhatatlan az önkormányzatok problémája, a rendőrség, a köznevelés ügye, hogyan lehet várni, hogy mindezeket a területrendezés megoldja. Az önkormányzatok problémáján lényegében a központosítás visszaszorítását, és az 1870-es törvényben foglaltaknál szélesebb önkormányzati jogok megteremtését értették. A Kerület közgyűlése kitért arra is, Hogy a kérvény megírására nem önérdekből került sor, hiszen tisztában vannak azzal, hogy a szétdaraboltság hátrányára van az igazgatásnak, s a rendezést a kormány, az önkormányzatok és az egyes polgárok is kívánják. 11. Az értekezleten elhangzottak és a járási felosztás végleges terve idézet az ülés jegyzőkönyvéből, amely megtalálható: OL: K 150 1873-II-1-42610 12. A javaslat nem véletlenek segítségével jutott a közönség tudomására, hiszen 1873. december 21-én — Szapáry utasítására — a törvényjavaslat szövegét kinyomtatták, hogy a képviselők tanulmányozni tudják. 13. SzmL: J—K—K kgy. ir. 116/1874 31