Seres Péterné: Jász-Nagykun Szolnok megye kialakítása - Levéltári Füzetek 2. (Szolnok, 1975)

III. fejezet A törvényhatóságok területének rendezése A törvényhatóságok és községek szervezésével lezárult a közigazgatási reform első szakasza. A rendezés azonban véglegesen nem oldotta meg a feladatokat, a meglevő törvényhatóságok nem voltak képesek maradéktalanul betölteni hivatásukat. A probléma az igazgatási egységek területi felosztása volt. Az önkormányzat hatékony működésének előfeltétele, hogy viszonylag azonos gazdasági adottságokkal rendelkező területet fogjon össze, igazgatási központja egyben földrajzi és gazdasági központ is legyen, s lakói erősebb megterhelés nélkül viselni tudják az igazgatás költségeit. A megyék területi felosztása ezeknek a kívánalmaknak nem felelt meg. Az egyes megyék a feudális megyerendszer maradványai voltak, területüket nem a célszerűség határozta meg, hanem a történelmileg kialakult birtok- és jogviszonyok. A kapitalista gazdálkodás fejlődésével a törvényhatóságok egyes területei közötti ellentétek tovább mélyültek, a korábbi megyeközpontok mellett gyakran gazdaságilag fontosabb városok jöttek létre. A célszerűtlen területmegoszlás legjobb példája a Jászkun Kerület: más törvényhatóságok által egymástól elválasztott kilenc területegységből állt, amelyeket a Tisza is elhatárolt egymástól. A törvényhatóság székhelye Jászberény a legtávolabb eső helyektől 23 mérföld távolságban feküdt, és a községek legnagyobb részével nem volt közlekedési összeköttetése.

1 A Jászkun Kerület fennállásának egyetlen oka a történelmi múlt, a közös kiváltságok a redemptio. Elsőrendű kérdés volt az is, hogy az ország egyes törvényhatóságai között nagy különbségek voltak a terület, a lakosság s ennek megfelelően az államadó szempontjából. A törvényhatóságok nagyobb része közigazgatási költségeit saját adóból nem tudta fedezni. A területi megoszlás visszásságát fokozta, hogy a közvetlen minisztériumi felügyelet alatt álló államhivatalok, vidéki központjukat, nem a közigazgatási központokban helyezték el, hanem új területfelosztásokat készítettek. 1873-ban az országban tízféle területelosztás volt érvényben: politikai (igazgatási), választási, törvénykezési, pénzügyi, oktatási, postai, távirdai, közmunka, közös hadsereg-igazgatási, honvédségi.

2 A kormánynak és hivatalainak 153 törvényhatósággal kellett érintkezniük, ebből 58 megye, 14 szék, 5 vidék, 4 kerület, 47 szabad királyi város és 25 törvényhatósági jogú város volt. 1. A Szapáry javaslatban szereplő hossz-, és területmértékeket bécsi mérföldben adták meg. Az átszámítás alapja: 1 mérföld = 7,5859 km (Uj magyar lexikon Akadémiai kiadó Bp. 1961.) A hivatalos korabeli átszámítás: 1 mérföld = 7,5krr.(OL: K 150 1878-11-12-4362) A fentiek értelmében l négyzetmérföld = 56,25 km2 2. Törvényjavaslat a törvényhatóságok területének szabályozásáról és új beosztásáról Képv. irom. X. kötet 536. szám 27