Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
sának? Emlékezel reá nagyon jól kedves barátom, hogy hős bajtársunknak alig félórai szurony tusa után sikerült a húszszorosán nagyobb ellenfelet kiszoritani a városból, vesztett ágyúinkat visszafoglalni. Azon vidék akkori kormánybiztosa a lelkes, s általánosan tisztelve szeretett ősz Boczkó Dániel elmondhatja legjobban, mily fordulatot adhat egy ily véletlen, ő, ki egy sétapálcával vett részt ezen emlékezetes rohamban. Ha Asztalosnak sikerült Aradot igy megmenteni oly csekély erővel, mily fordulatot idézett volna elő Debrecenben, ha úgy szólván fegyvertelen újoncok helyett a te derék zászlóaljaid tartják elfoglalva az erdőt, s az ellenség gondatlan előnyomulása esetében, azt oldalvást támadták volna meg Debrecen utcáin. Ezek hipotézisek az igaz, de oly hipotézisek, melyek mai időszakban, szent küzdelmeink korszakában tényekül bizonyultak. Hogyha a »Hon«-ban közlött cikkedben nem láttam volna némi gyanúsítást Görgei ellen, ki tagadhatatlanul egyik fő tényezője volt annak, hogy függetlenségi harcunk csírájában le nem győzetett, kinek a nemzet mindenesetre elsősorban tartozik azzal, hogy lelkesült, bár rendezetlen csapatokból oly hadsereget bírt szervezni, melynek fegyverei győzelmesen harcoltak az osztrák sereg veteránjaival: nem válaszolnék cikkedre; kellett azonban válaszolnom azért, mert most, midőn már csaknem minden komolyan gondolkozó katona előtt bizonyos hogy a világosi gyászos katasztrófa nem árulás, hanem az aránytalan túlerő által előidézett következménye volt Dembinski Temesvárnál elkövetett hibájának: igazságtalannak tűnik fel előttem a Görgei elleni vád; kellett válaszolnom, mondom, hogy tisztuljanak a fogalmak. Szükség volt sokáig hallgatni a világosi fegyverletételről, nehogy a nemzet sanyargattatásai közeped, önbizalmát veszítse, mert bizonytalan jövője feletti aggályai közepeit talán megtört volna ereje, ha bukásunk okát ellentállása képtelenségének tulajdonítják. Most azonban, midőn hála a mindenhatónak, jobb jövőnek nézünk elébe, midőn ismét visszaadta a gondviselés a nemzetnek a lehetőséget saját sorsa felett intézkedni: most kötelessége minden honfinak kutatni az igazságot, felder ítni a tényeket elfogulatlanul, részrehajlatlanul. Engedd meg édes barátom, hogy végül még három kérdést intézzek hozzád. Hogyha a nemzeti harc bevégezte után nem a szenvedély, a legyőzettetés, s megaláztatás miatti bosszúvágy vezérelte volna az osztrák birodalom kormányférfiait; ha a mindig káros következményű vérpolitika helyett azon az úton haladt volna a kormány, melybe 18 keserves év belekényszerítette: érte volna-e e szemrehányás Görgeit azért, hogy a nemzetnek visszaadta a békét? Vagy ha Görgei nem kímélve serege vérét, egy iszonyú aránytalan végcsatában annak legnagyobb részének lekoncoltatása után, seregét elvesztve bár, de saját személyét megmentve kiszabadul: nemde 18 év múltával most átalános rokonszenvvel fogadtatnék? Harmadszor: józan ésszel feltehette-e azt Görgei, vagy bárki a világon, hogy az akkori osztrák kormányférfiak annyira vakon fogják követni a szenvedélyesség politikáját az ész rovására, hogy a muszka intervenció által történt megaláztatásukat önmaguk tönkre tétele által fokozzák, a bosszú politika gyakorlása által? Engem Görgeihez sem rokoni, sem baráti kapocs nem csatol; én alig találkoztam vele néhányszor az életben: de az igazság érdeke azt követeli, hogy kellő higgadtsággal s részrehajlatlanul vizsgáljuk meg a tényeket, mielőtt oly vádat emelnénk valaki ellen, minővel sokan okadatlanul vádolják Görgeit. 90
