Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
szakai támadás során megpróbálja társaival felrobbantani a Citadellát. A tervből végül semmi sem lett, s rövidesen bekövetkezett a kiegyezés.66 66 Alföldy-Boruss 1986, 751-757. A történetnek és a küldetésnek Dessewffy naplószerű emlékirata az egyetlen forrása. Lásd erre Farkas 2011,130. 67 Görgei Artúr: Gazdátlan levelek. In: Hermann 2018a, 111-115. 68 Pongrácz István cikkét lásd: A Hon, 1867. június 11. 157. sz. Újlaki cikke uo. A Hon, 1867. július 21. 166. sz. Pongrácz válaszát lásd: A Hon, 1867. július 28.172. sz. 69 Görgey Ármin cikkét lásd: A Hon, 1867. szeptember 7. 205. sz. Pongrácz újabb válaszát lásd: A Hon, 1867. november 6. 255. sz. 70 A Hon, 1867. november 16-17. 264-265. sz. Dessewffy 1867-ben tért haza, s rövidesen be is kapcsolódott a szabadságharc hadtörténetének egyik részkérdéséről szóló vitába. Ebben az évben jelent meg ugyanis Görgei Artúr „Gazdátlan levelek" című munkája, amelyben félig-meddig fiktív levelek formájában igazolta magát azon vádakkal szemben, amelyeket az 1849 nyári hadjáratban tanúsított magatartása és a fegyverletétel miatt emeltek ellene. E vádak között kitüntetett helye volt az 1849. augusztus 2-i debreceni ütközetnek, amikor is a vádak szerint ő utasította volna Nagysándor József vezérőrnagyot arra, hogy ütközzön meg az orosz csapatokkal, majd pedig cserbenhagyta a többszörös túlerővel szembeszálló I. hadtest csapatait.67 E fejezethez szólt hozzá először A Hon című lap hasábjain Pongrácz István, aki 1849- ben őrnagyi rangban az I. hadtest táborkari főnöke volt, majd több más honvédtiszt is. Pongrácz idézte Görgei állítólagos parancsát, mire Újlaki József honvéd százados felszólította őt, hogy mutassa be a parancs eredetijét. Pongrácz válaszában arra hivatkozott, hogy a parancsot számosán látták, de kibújt a kérdés megválaszolása alól.68 A vitához hozzászólt Görgey Ármin, a tábornok bátyja, aki a debreceni ütközetet követő napokban vette át a feldunai hadsereg táborkari főnöki tisztét, s azzal érvelt, hogy ha Nagysándor kapott is parancsot, mint önálló feladattal megbízott vezetőnek, joga volt azt a helyi adottságoknak megfelelően végrehajtani, annál is inkább, mert Pongrácz szerint Nagysándor a haditanács elé terjesztette az utasítást. Az írásra Pongrácz válaszolt, s továbbra is azt állította, hogy ha az eredeti parancsot nem is tudja előmutatni, a résztvevők tanúsága és saját naplója alapján bizonyítani tudja, hogy a parancs létezett.69 E cikkekhez szólt hozzá Máriássy János ezredes, aki a debreceni ütközetben az I. hadtest balszárnyát vezette. Máriássy is megerősítette a parancs létét (bár tartalmát Pongráczétól eltérően foglalta össze).70 Ez adta az alkalmat Dessewffynek, hogy egy nyílt levélben maga is hozzászóljon a vitához: „Nyílt levél Máriássy Jánoshoz Kedves Barátom! Azon őszinte baráti vonzalom nevében, mely csaknem egy fél emberélet hosszán kapcsolta egymáshoz rokonszenves sziveinket, s melyet az imádott haza független szabadságáért! közös küzdelmeink, s szenvedéseink csak szorosabbra fűztek, kérlek, ne magyarázd balul e nehány szót, melyekkel talán, a történelem, de minden esetre az igazság érdekében kötelességemnek tartom, a Hon számaiban közzé tett leveledre válaszolni. 88
