Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
vigyázatosság szabályait be nem tartó - csapatokon. A zűrzavar irtózatos volt, de a 33. honvédzászlóalj végül kiűzte a városból a császáriakat, s a Nádor-huszárok Dessewffy Dénes vezette százada a városon kívül elfoglalta két röppentyűjüket és három ütegkocsijukat. A magyar veszteség 30 fő volt holtakban és sebesültekben; a halottak között volt Szentpétery Sámuel főhadnagy is. Az Iglóra való beszállásolás előtt az egyébként hallgatag Szentpétery felkiáltott: „De halljátok fiúk, ma csakugyan mulatok!" Az ütközet után Dessewffy így tudatta a hírt: „Szentpétery csakugyan nagyot mulat; de örökre. Ilyen a katonaélet."53 53 HU-MNL-OL-H 75 (1849:23268); Zámbelly 1889, 364.; Szlauka 1901, 28-29.; Szentpétery életrajzát lásd: Bona 1999, 262. Szerinte Szentpétery hadnagy volt, a kitüntetési előterjesztés és Trskó János főhadnagyként említi. 54 HU-MNL-OL-H 75 (1849:23268) 55 Lázár 2002, 758-760. és 774. 56 Lásd erre a Kmety-hadosztály 1849. június 21-i orvosi kimutatását. Hermann 1999, 213. Degré Alajos visszaemlékezése szerint „Dessewffy Dénes oly pikaszúrást kapott, mely a hasán ment be, s hátul jött ki. Az mentette meg a haláltól, hogy 36 óra óta nem evett.” Degré 1983, 23. és 431. 57 Kmety június 16-án Görgeihez intézett jelentését magyar fordításban közli Hermann 1999, 194-196. Ennek alapján a Központi Hadműveleti Iroda előterjesztette őt a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályú kitüntetésére. Uo. 200. 58 Lásd erre Tóth Antal esküdt jelentését Zarka Sándor Vas megyei első alispánnak, Hőgyész, 1849. június 13. Közli Hermann 1999,170-171. 59 Lásd erre egy ismeretlen honvédtiszt visszaemlékezését, közli Hermann 1999, 255. A 12. (Nádor) huszárezred katonái ott voltak február 5-én a Branyiszkó bevételénél is. Dessewffy „a gyalogságot lelkesítő, néhány legényeivel a csatárokat vezeté", s ez alkalommal könnyebb sebet kapott. Moháry Gyula főhadnagy „lélekjelenléte s bátorsággal követvén s buzdítván a röppentyűk személyzetét, a csatára nézve hasznos szolgálatokat tőn."5 ^ Ezt követően az alakulat hetekig nem került tűzbe. Nem vettek részt a február 26-27-i kápolnai csatában, amelynek a végére érkeztek meg; kimaradtak a tavaszi hadjárat első összecsapásaiból is. Ekkor már Kmety György alezredes, majd április közepétől ezredes hadosztályába tartoztak. A hadosztály április közepétől Vác környékén állomásozott, de a Nádor-huszárokat „kölcsönadta" az Aulich Lajos vezérőrnagy vezette, a Rákos-mezőn Pest előterében táborozó magyar csoportosításnak. Aulich csapatai több kisebb ütközetet vívtak a fővárost megszálló cs. kir. főerőkkel, s ezek közül az utolsóban, április 21-én Cinkota térségében a Nádor-huszárok is harcoltak, és parancsnokuk, Virágh Gedeon százados meg is sebesült.55 A cs. kir. főerők elvonulását követően a Kmety-hadosztály Párkánynál átkelt a Dunán, majd Esztergomon keresztül Óbuda felé indult, s május 4-21. között részt vett Buda ostromában és bevételében. Dessewffy legjelentősebb hőstettét az 1849. június 13-i csornai ütközetben hajtotta végre. Huszárai itt dzsidásokkal kerültek szembe, akik alaposan megritkították a rohamra induló huszárok sorait. Dessewffy maga is szúrást kapott a bal oldalbordája fölött,56 de még volt annyi ereje, hogy levágja az őt megsebesítő dzsidást, sőt, Kmety György ezredes jelentése szerint „egy mellébe kapott lándzsadöfés után is még két rohamban vett részt".57 Ezt követően elfogott egy osztrák századost, aki maga is megsebesült.58 Amikor Dessewffyt és a századost szekéren Pápára szállították, a nép az utóbbit meg akarta támadni, de Dessewffy megvédte.59 (Klapka György vezérőrnagy, illetve Ludvigh János főkormánybiztos június 13- án, illetve 14-én még az elesettek között említette Dessewffyt.)60 Július 19-én csornai 86
