Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
a helyi népesség zömét a balkáni szláv „oszmánok" alkották. Ők pedig 1685 októberében jórészt elmenekültek innen. A kisszámú helyben maradt lakos valamiféle falusias igazgatást működtethetett, ami egy gazdag, befolyásos, nemesi címmel rendelkező szabad királyi városi polgárnak nem lehetett vonzó. Magunk nem tudunk olyan gazdasági okot sem említeni, ami ekkor ezt célszerűvé tette volna. Már csak azért sem, mert Szolnok még 1686 (Buda, Szeged és Hatvan megszállása) után is sajátos határváros volt, mivel Gyula és Nagyvárad török őrségei miatt a Tiszántúl még sokáig ellenséges területnek számított. Az esetleges kamarai hivatalviseléssel is komoly baj van. Szolnok 1686-ban rövid időre a Szepesi Kamara hatósága alá került, és a helyi harmincadhivatal vezetője Tassy Ferenc lett. Pár hónap múlva viszont a város már az 1686. november 5-án létrehozott, az Udvari Kamarától függő Budai Inspekcióhoz (1690-től Adminisztrációhoz) tartozott. Az Udvari Kamara 1687. január 22-én greywenthali Greyl János Károlyt szolnoki és szegedi kamarai prefektusnak nevezte ki.77 Pár nap múlva, január 29-én I. Lipót a szolnoki harmincadot elvette a Szepesi Kamarától, és a Budai (Magyar) Kamarához rendelte, meghagyva Tassy Ferencet (7-1698) az előző évben szervezett, még csak jelképes harmincad-hivatalban.78 A szolnoki kamarai szervezet csak az 1690-es években bővült ki (harmincados, tiszttartó, sótiszt, hídvámszedő, harmincadkerülő, lovaskerülő, hídmester; - bár az első öt tisztet általában összevonva adták ki!), és Weber ilyen megbízatására a leghalványabb nyom sincs. 77 Reizner 1899,1.197-198.; Ugyanebből az évből ismert olyan forrás, melyben a Budai Kamarai Inspekció szervezetén belül szolnoki, szegedi és pécsi prefektúra létrehozására tesznek javaslatot. Oross 2011, 54.; Gross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése. Fons Köny vek, 4. Szentpétery Imre Történettudományi Alapítvány, Budapest, 2013 Oross 2013, 72. 78 Benedek 2008,33-34. 79 Dongó 1910; Hőgye 1990, 85. 80 Kosáry 1965, 25. 81 HU-MNL-OL-E 156-a. (Fasc. 101. - No. 094.) Az eperjesi mártír és a szolnoki hadbiztos személyének esetleges kapcsolatára tudtunkkal elsőnek Kazinczy Ferenc (1759-1831) mutatott rá, aki fiatalon, vármegyei gyakorlata során rendezte a régi zempléni iratokat. Ekkor Weber Dániel egyik 1684-es levelére felírta: „Az aláírás mind ez, mind az előbbi Rendelés alatt a' Weber Dániel Hadi Commissariusé, ki Generális GrófCaraffa Antalnak Eperjesi Mészárlásában 1687. Május 9-dikén hóhérpallos alatt veszett".79 Utóbb Kosáry Domokos (1913-2007) akadémikus egy 1965-ös tanulmányának meghivatkozás nélküli megjegyzése szerint Weber szolnoki hadbiztos korábban kuruc hadi komisszáriusként (is) tevékenykedett.80 Elgondolkodtató a már említett, tévesen 1684. április 22-re datált, de három évvel későbbi inventárium, az elhalt Weber Dániel szolnoki comissarius itteni ingóságairól. Az április 22-i dátum ugyan komoly kétségeket ébreszthet, de nem egyértelmű, hogy pontosan melyik naptár alapján is adták meg ezt a dátumot.81 Amennyiben Weber hadbiztos azonos az eperjesi mártírral, akkor igen sajátos, egyedi mozaikkal gyarapodik az a kép, ami a 17. századi Magyar Királyság nem katolikus lakosairól történettudományunk kialakított. Életüket egyszer állandó, máskor viszont szinte pillanatonként változó lehetőségek, mozgásterek, kényszerpályák határolták be, és sokuk sorsa szinte valóban eleve elrendeltetett. 28
