Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY: Szolnoki tervek
Kotál Henrik7 neve is listánkon, aki Moller Arnoldnak a Magyar utcában lévő borpincéjét és sörfejtőjét tervezte. 7 Kotál Henrik (1874. - ?) neves budapesti építész, akit a magyar szecesszió képviselői közé sorolnak. Számtalan alkotása közül csak a jelentősebbeket emeljük ki. 1906-ban ő tervezte Hikisch Rezsővel a szecessziós városházát Kiskunhalason. Néhány év múlva 11 építésztársával közösen részt vett a fővárosban a Wekerle telep házainak tervezésében. 1909-ben ő is azok közé tartozott, akik tervet nyújtottak be a sárospataki tanítóképző építésére kiírt tervpályázatra. Itt második díjat szavaztak meg számára. 1912-ben elkészítette a Szatmárnémeti gimnázium terveit. Még ebben az évben részt vett a Budapesti Piarista Kápolna tervpályázatán is. 1914-ben pedig tervet készített a Mezőtúri városháza tervpályázatára. „Berettyó" jeligével beadott pályázata harmadik díjban részesült. A Dunakeszi MÁV lakótelep első ütemben felépített házait szintén ő tervezte 1919-1920-ban. Megyénkben több épület tervezőjeként is megtaláljuk a nevét. Elég a Jászberényi Hitelintézetet, a Kunhegyesi Szállodát vagy a jászkiséri „hősi emlékművet" említeni. A 19-20. század fordulójára esett a város belterületén a hajdani vár környékének az átalakulása is. Helyén létesült 1902-ben a szolnoki művésztelep, vagy ahogy a korabeli helyszínrajzok említik, a „Festőművész telep". A fák között megbúvó tornyot a telep művészei a hajdani vár köveit felhasználva emelték 1905-ben. Ezen a területen található még a Vártemplom, valamint a korcsolya térnek nevezett terület, amelyet mára már beépítettek. A mai vízmű helyén pedig a város jéggyára létesült. Az egykori Zagyva medertől (a mai MÁV Kórház) keletre eső rész Scheftsik István tulajdona volt, jórészt szántóföldek, de a területet a helyi szóhasználat ma is Scheftsik-telep elnevezéssel illeti a sikeres vállalkozóra és polgármesterre emlékezve. A főutca és a főtér gyorsan változott, a város legszebb épületei emelkedtek ki a földből. Az egykori Katonaváros és Német tized utcáiban azonban még sokáig mezővárosra jellemző földszintes épületek álltak. A homlokzatuk végig elfoglalta a telket, keskeny szárazbejáró biztosította csak a bejutást. A kis belvárost pedig egy kertes övezet ölelte körül, melyben alacsony, általában nád, vagy zsindely fedte, a telkek hosszában húzódó, az utca felé forduló, többnyire vályogból épült házak sokasága állt. A nagy méretű telkek a gazdálkodók igényeit tükrözték, s jellemzően minden portán volt melléképület, illetve istálló. Az egykori Gólya kocsma (a jelenlegi Eötvös tér sarka) közelében helyezkedett el az állatvásártér, a főteret a vasútállomással összekötő útvonal mentén. A Tisza partja a 20. század elején még a gazdasági élet előmozdítója volt. Működött itt tutajkikötő, fűrésztelepek és malmok. A szolnoki Hungária gőzmalom évente kb. 350.000 q búzát dolgozott fel, felét a Tiszán szállították, felét (kb. 150.000 q) vasúton. Az évente előállított 300.000 q lisztet és korpát vasúton Cseh- és Morvaország, illetve Fiume irányába továbbították. Scheftsik István egy másik, kisebb szolnoki gőzmalma naponta 100 q gabonát őrölt. Évi termelése 25.000 q liszt volt. A szolnoki malmok óriási előnyre tettek szert, a kivitelre termelő nagy malmok között említik őket, tehát ugyanazokat a piacokat látták el, mint a fővárosi malmok. A megyeszékhelyen dolgozott 6 gőzfűrész is (Gründel cég, Adler Ignác, Barta János, Lusztig Adolf, Háy Jakab, id. Scheftsik István), amelyek nyersanyagjukat a Tiszán leúsztatott tutajok faanyagából kapták. A fűrészeket üzemeltető gőzkazánokban tüzelték el a hulladék fát és a fűrészport. Gyártmányaikat nemcsak helyben és a környező településeken, de távolabbi helyeken is értékesítették. Szolnok állomásán ekkor 232.200 q épületfát 229
