Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
tudjátok, hogy 1908-ban ott volt az egyik legnagyobb iparos tanonc sztrájk,97 a vasárnap délutáni iskolába járás eltörlése ellen és bár énnekem csak hónapok hiányoztak a felszabadulásig, mégis, egy percig se haboztam, és kiálltam, nem a nézők, de a küzdők közé, és mondható, ott estem át tűzpróbán, mikor 16 éves kölyök létemre először kóstoltam meg a burzsuj rendőrség bikacsökjét, és ez tett emberré és igaz, harcos forradalmárrá, amely útról ezután semmi akadály nem tudott letériteni. 1908- ban Pestre érkeztem, ahol a Vasasoknál, miután akkor az órás szakszervezet oda tartozott, sajnos győztek az ún. szalon szocialisták, amiért az órások kiváltak a Vasasoktól és egyesültek az arany- és ékszerművesekkel, amelynek abban az időben Rózsa és Rabonivics98 voltak a vezetői. Én 1911-től egész 1919 májusáig állandóan benn voltam szakegyletben, vagy mint vezetőségi vagy mint szervező bizottsági tag, kivéve természetesen a háborús időt. 1918 novemberében Rabonivics lett a Párt főtitkára és én 1918. december 19-én kaptam meg pártkönyvemet és azóta 33 év múlt el és én csak boldognak érzem magam, hogy megadatott nekem az az erős osztály érzés, amely csekély képzettségem ellenére is, mindig megmutatta nekem a helyes utat a küzdelemben és felfedezte előttem az ellenséget, bármily csalékony álarcot vesz is fel. 1919-ben már ismer engem Rákosi elvtárs, mint az ékszer és aranyművesek és órások szakszervezete trojka hármas bizottságának egyik tagját (Rózsa, Grósz és Szabados, ez utóbbi név alatt működtem, mint már emlitettem, a magyar munkás mozgalomban). Mindig felejthetetlen lesz előttem 1919. május elseje, mikor az ellenség közel volt már Pesthez és azt hitte, másnap már el is foglalja, és mégis a legimpozánsabb nyugodtsággal vonultunk fel egész nap, de ugyanakkor a legvégsőre is készen, minden munkás aki kommunistának érezte magát, úgy ahogy a gyárakból jöttek fegyverrel, másnap mindnyájan a frontra mentünk, én magam is, bár nekem, mint trojka tagnak, nem kellet önként jelentkeznem a frontra. Milyen gyönyörű volt, ahogy futott előttünk az ellenség, azt hittük, meg sem áll. Jöttek aztán események, amelyekről csak szomorúsággal tudok megemlékezni, mikor nem küzdött ellenünk semmiféle külföldi burzsuj fegyveres erő, és amit ez nem tudott elérni, megtette azt a belső ellenség, az akkor még nem eléggé leleplezett úgynevezett II. internacionalisták, akik elárultak bennünket ott ahol csak tudtak és sajnos csak most tudom, mennyi hibát követtünk el mi a pártban. 97 Ellenzék, 1908. január 25. 3. 98 Helyesen: Rabinovits. Hajdú Tibor: Egy a százezer közül. Száz éve született Rabinovits József. In: Népszabadság, 1984. november 21. 6. 99 381. Kérditek ti most, Elvtársak és joggal, mit akar ez a külföldi elvtárs históriát Írni, ezért most magamról írok. 1923-ban már nem tudtam otthon maradni a folytonos üldözések miatt és kijöttem külföldre. Nem küldöm el ez évi tagsági könyvemet, csak a tavalyit, hogy láthassák, elvtársak, már csak az alacsony tagszámból is,99 hogy az első napoktól kezdve a mai napig mindig aktív tagja vagyok a pártnak itt Uruguay-ban is. E hosszú bevezetés után jövök most elő azzal, ami e levelem tárgya, egy kérés, aminek a teljesítését, mint egyik legöregebb párttag úgy érzem, jogosan elvárhatom. Valami tévedés folytán, mert csak ennek tulajdoníthatom, testvérbátyámat is, mint osztályidegent, Pestről, ahol ő teljes megelégedésre dolgozott egy irodában, vidékre helyezték. Értsék meg, Elvtársak, én nem keresek semmi előnyt, én vagyok az első aki állítja, hogy a legelső feladat megvédeni a népköztársaságot minden ellenségtől, azonban vigyáznunk kell, mint ahogy Stalin elvtárs mondta, hogy a legnagyobb kincs az ember, pusztán azt óhajtom, hogy esetleges igazságtalanságot elkerüljünk, hogy illetékes elvtársak legsürgősebben vizsgálják felül bátyámnak, Dr. Szegő Ferenc- 212
