Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
Semmel Lajos (1905-1986) 88 88 ÁBTL 3.1.5. (0-9975/29.) 89 Pajor Magolna első férje, Kármán Gábor munkaszolgálatosként hunyt el. 90 Szabadság, 1947. december 16. 6. Foglalkozása kereskedő Kilakoltatás! cím XIII. Sziget u. 43. A befogadó Kovács József és Kovács Károly, volt földbirtokos, Tiszaföldvár, Ujkincsem 1905. május 3-án született Budapesten. Szülei: Mór/Mózes, üvegkereskedő és Körösi Lenke Magdolna. Neje Pajor Magdolna (1918—1997).89 Érettségi vizsgája után testvérével, Emillel együtt édesapjuk üzletét vitték tovább (üveg, porcelán és lámpabúra) egészen az 1949-es államosításig. Semmel 1942 után munkaszolgálatos volt („a megkínzás összes borzalmát túléltem olyanynyira, hogy keretlegények belémrúgtak és válperecemet törtem és az üldöztetések alatt börtönözve is voltam"), Pajor Magdolnát 1944-ben „először a szabadsághegyi Gestapo börtönözte be, majd pedig a Rökk Szilárd utcai zsidó tábor foglya volt, ahonnan megszökve a felszabadulásig bujkált nagy nélkülözések és borzalmak közepette". 1947 végén „pezsgős, táncosnős dáridón" őrizetbe vették a Semmel testvéreket. A gazdasági rendőrség szerint a vállalat titkos könyvelést folytatott, így megkárosította az államot. Az újságírók plasztikus képekkel próbálták érzékeltetni Semmelék „elvetemültségét": „A két fiatalembert két csinos táncosnő társasagában lepték meg a nyomozók. A négy szobás luxuslakásban szanaszét hevertek a pezsgős, és borosüvegek, az asztalon a tányérokban drága ételek maradványai."90 A kitiltási határozat ellen írt 1951. június 6-i kérelmükben Semmel Lajos betegségére és az állandó, szakszerű orvosi kezelés szükségességére hivatkoztak. Ennek elutasítása után kérelmeiket már Tiszaföldvárról jegyezték. Miután nem engedték, hogy Hernádra, Pajor Magdolna testvérének családjához költözzenek, Semmel és Pajor is a sógoraikhoz fordult. 1951. december 1-jén, 1952. január 14-én és 1952. február 8-án azonos tartamú levélben fordult Haller Ernő (Semmel nővérének a férje) és Demjén György (neje, Pajor Lívia, Sem mel Lajosné testvére) a kitelepítési osztályhoz, illetve Házi Árpád belügyminiszterhez: „Haller Ernő, az Iparterv Vállalat sztahanovista mérnöke, a Dunai Vasmű emlékérem bronz és a Stálin Vasmű emlékérem ezüst fokozatának birtokosa, valamint Demjén György, a Könnyűipari min. XII. főosztályának műszaki vezetője, a Magyar Népköztársaság érdemérem arany fokozatának tulajdonosa" hivatkoztak Semmel súlyos betegségére és arra, hogy Tiszaföldváron „össze vannak költöztetve olyan kitelepitettekkel, kiknek hivatásuk volt a Horthy és a nyilas rendszer kiszolgálása, mely rendszernek ők is áldozatai voltak". Kérték nagymarosi vagy gödöllői elhelyezésüket, majd ők maguk ígéretet tettek, hogy „képességeinkhez képest továbbra is rendíthetetlenül fogjuk a népi demokráciánk nagy célkitűzéseit szolgálni és az 5 éves terv sikeres időelőtti befejezését erőnkhöz mérten szolgálni". Az elutasító határozat mellett mindkettőjük hátterét ismét leellenőrizték. Haller mun katársai (Budai, a személyzeti osztály vezetője és Kecskés párttitkár) szerint mivel a kite209
