Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
Klárával (1906-1952), Freund Sándor budapesti cukrász lányával. Egyetlen gyermeküket - az 1930-ban született Pétert -1944. szeptember 26-án meggyilkolták a nyilasok. Pajor a két világháború között benzin-, olaj- és autókereskedelemmel (pl. Royal ben zinkutak, Üzemanyag és Garage Kft.) foglalkozott. 1945 után cégét felszámolták, Pajor ezután a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Egyesülésnél hordók begyűjtésével foglalkozott, majd 1951-ben gépjárműelőadói tanfolyamot végzett. 1951 június eleji kitelepítésük után több sikertelen kérelmet írt. Augusztus 17-én keltezett, a belügyminiszternek címzett leveléből egy hosszabb részletet közlünk: „04258 számú kitelepítési határozatra hivatkozással utalok Népköztársaságunk kormányának a kitelepítés kérdésében megjelent legutóbbi közleményére, amelyben tüzetesen fel vannak sorolva azok a múltban betöltött rangok, állások és foglalkozások, amelyek viselői, illetve gyakorlói Népköztársaságunk mindenki által elismert, jogos önvédelme szempontjából kitelepítésre kerültek. Előadom, hogy én soha, egyik kategóriába sem tartoztam, de foglalkozási ágamban is csupán kiskereskedő, nem pedig nagykereskedő voltam a kitelepítési határozat tévesen, minden alap nélkül minősített nagykereskedőnek. így a megtörtént kitelepítésem nyilván ellenkezik a kormány intenciójával, miért is ez alól való mentesítésemmel és Budapestre való visszaköltözésem engedélyezését kérem. [...] Tudomásom szerint a kitelepítettek névsorában még tévedésből sem fordult elő kiskereskedő kartársam egyike sem, így fent előterjesztett kérelmem már csak ezen okból is indokolt. Kérelmem megítélésénél talán nem lesz sokkal jelentéktelenebb az a tény sem, hogy a Horthy uralom idején a szakmámban forgalomban, terjedelemben és jövedelem tekintetében a legszerényebbek közé tartozott. Ezenkívül hivatkozom a következő személyi körülményekre, amelyek meggyőződésem szerint a méltányos elbírálást önmagukban is indokolttá teszik. Egyetlen gyermekünket, 14 éves Péter fiunkat a nyilasok ölték meg, engem feleségemmel és velünk együtt kitelepített anyósommal özv. Ereund Sándornéval együtt többször elhurcoltak a nyilasok, mindannyiszor félholtra vertek, majd a waggonig szállítottak, ahonnan csodaszámba menő körülmények között sikerült megszöknünk. Minthogy a zsidó hitközség elöljárósága is úgy nyilatkozott a sajtóban, hogy kizárólag dúsgazdag családok kerültek kitelepítésre, én pedig teljesen vagyontalan vagyok, meggyőződésem szerint olyan esetet tártam a Belügyminiszter Ur elé, amelynek revíziója mindenképpen méltányos. Kérésem teljesítése esetére eleve lemondok arról, hogy Budapesten főbérleti lakást tarthassak fenn és mellékelem a sógorom nyilatkozatát arról, hogy családommal együtt hajlandó lakásába befogadni. Az előadottak alapján kérem, hogy a véghatározat ellen kellő időben benyújtott fellebbezésemet figyelembe véve, az utóbb benyújtott kérvényemet is újabb elbírálás tárgyává tenni és annak helyt adni szíveskedjék. Szabadság!" Pajorral párhuzamosan anyósa, Freund Sándorné is kérelmeket írt. Budapesten lakó, táskakészítő kisiparos foglalkozású fiához nem, a nyíregyházi izraelita szeretetotthonba viszont engedélyezték a távozását. Ide 1951. október 18-án érkezett meg. Pajor László egy másik kitelepítette!, Zapomel Jánossal 1951. november 27-én bejelentést tett az Országos Találmányi Hivatalnál hazai alapanyagból készített ládákról. Miután az Országos Kisipari Szövetkezet berendelte 40 kilogrammos ládájuk gyártását, 1952. július 203
