Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
1886. július 15-én született Szolnokon. Szülei: Klein Ignác, kereskedő és Schweiger Jenny. Nőtlen, lánya házasságon kívül született. 1904-ben érettségizett a szolnoki főgimnáziumban, ugyanebben az évben változtatta meg vezetéknevét Klemről Káldorra. Az eperjesi jogakadémia hallgatója volt, majd elvégezte a Keleti Kereskedelmi Akadémiát. A Deutsche Orientbanknál kezdett dolgozni, 1914- ben már a bank drinápolyi fiókjának igazgatójaként kapta meg - Drinápoly ostroma alatt a Monarchiának tett szolgálataiért - a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. Az Egyenlőségben így írtak róla: „Régebben gyakran fordult meg Oroszországban, a Kaukázusban, ázsiai Törökországban és Örményországban. Utjai és magántanulmányai során 17 nyelvet sajátított el. Nem volt hadiszolgálatra kötelezve, de otthagyva szép pozícióját, szolgálatait felajánlotta a hadvezetőségnek. Szívesen fogadták s a vezérkarhoz kapitányi rangban osztották be."58 58 Egyenlőség, 1914. szeptember 20. 4. 59 Káldor 2020; a téma irodalmi feldolgozása: Zoltán 2016 és Zoltán 2018 1933-ig működött Törökországban és Bulgáriában (utóbbi országban a „Banque General Bulgarie" pénzintézetnek volt vezérigazgatója), hazatérése után gazdasági tanácsadóként működött, illetve fordításokkal foglalkozott. 1944-ben deportálták, édesanyját 1945. január 19-én meggyilkolták. Káldor 1945. április 19-én tett tanúvallomása a „Nyilas és Náci Rémtettek Kivizsgálásra Alakult Bizottság" előtt értékes forrása a korszak kutatóinak: „A fentebb megjelölt szeretetházban volt elhelyezve az én édesanyám özv. Klein Ignácné, 84 éves magánzónő, akiről utólag tudtam meg azt a szomorú elmúlást, ami sorsául jutott. Eljártam és kinyomoztam a következőket: Folyó évi január 19-én este 9 órakor egy nyilas csoport jelent meg a fenti intézet épületében igazoltatás ürügye alatt. Eekergették az áldozatokat az utcára, ill. akik menni nem tudtak, azokat levitették, s a Szamos u. sarkán agyonlőtték. [...] Ott feküdtek ezek 16 napon keresztül a gyilkosság színhelyén, sárban, hóban, majd február hó 4-én 2 ember intézkedett az eltemettetésük iránt. A kivégzés színhelyéhez közel gödröt ástak és közös sírba tették őket, megjelölvén egy táblával, »tömegsír« felírással."59 Káldor 1945-ben belépett a kommunista pártba, alapszervi titkár, elnök, pártnapi előadó volt, az 1947-es választások kapcsán kifejtett agitációs munkájáért „Rákosi elvtárs aláírásával díszoklevelet" kapott. Elmondása szerint a „közismerten reakciós" XII. kerületben „vad" kommunistának ismerték. A lánya által írt mentesítési kérelemben azt olvashatjuk, hogy Káldor „ízig-vérig kommunista, aki megmagyarázza nekünk és a nálunk sűrűn megforduló munkásasszonyoknak miért vannak nehézségek az ellátás körül és mutat rá magunk és gyermekeink szép jövőjére". 1948-tól 1949-ig a - Magyarország második világháborús jóvátételi fizetési kötelezettségével foglalkozó - Jóvátételi Hivatal Nemzetközi Főosztályának vezetője volt. 1949-ben kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából („gazdag bankár, pártmunkát nem végez"). 1951. június 4-én kapta meg a kitelepítési véghatározatot, június 7-én pedig a magdolnavárosi pályaudvar Tiszaföldvárra induló szerelvényére került. Már Tiszaföldváron írt június 11-én mentesítési kérelmet. Ebben jelezte, hogy korábban panasszal élt a kitelepítés ellen, hivatkozva arra, hogy Törökbálinton, a Honvédség keretében szerződéses orosz nyelvtanárként dolgozik. 63 éves korában „feküdt neki az orosz nyelvtanulásnak, letette az orosz pedagógiai vizsgát, [...] állandóan orosz újságokat olvas, [...] 4- 197
