Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
is kiigényelt 30 kh (15 kh lelkészi - 10 kh kántori - 5 kh harangozol) egyházi javadalmi földet az „elvi határozat" vonatkozó rendelkezéseire való tekintettel. Eszerint a szegény egyházközségek, melyeknek létalapja a földreform során megrendült, a térségben lévő felosztható birtoktestek hiányában másutt folyamodhatnak ingatlanért. Mivel a kegyúri terheket viselő Baldácsy Protestáns Alapítvány szintúgy megszűnt az eltelt alig két hónap során, így a szolnoki protestáns földigénylők szintén a Besenyszöghöz tartozó fokorpusztai Csávos-birtokra pályáztak.27 Az említett szegény protestáns gyülekezetek anyagi helyzetüknél fogva a káptalani birtokok rovására első fokon kedvezményezettnek bizonyultak. 27 HU-MNL-JNSzML-XVII.503.-3/83/1945.09.04. (Besenyszög 1. doboz) 28 HU-MNL-JNSzML-XVII.512.-3/17/1945.04.20. (4. doboz) A földosztásnak a régió birtokszerkezetére gyakorolt kaotikus hatásairól tanúskodik az egykori káptalani besenyszögi-szórópusztai birtok volt kishaszonbérlőinek OFT-hez írott augusztus 31-i panaszlevele is. Az alulírott családok már 50 évre visszamenőleg gazdálkodtak kishaszonbérlőként a szántókon, mely kezdetben kizárólag kalászosok termesztésére volt alkalmas, miközben semmiféle kapásnövény nem termett meg. Az évtizedek során ezen katolikus szegényparaszti családok 196 hold földet törtek fel, melyet hosszú és nehéz munkával termővé tettek, s csak ez a terület volt alkalmas kapásnövények termesztésére. Áprilisban a bérlők között úgy osztották fel a területet, hogy minden 10 hold felső föld után kaptak egy hold rétet a gazdálkodás életképességének biztosítása miatt, ugyanis a kapásnövények termesztése nélkül lehetetlen lett volna állattenyésztéssel foglalkozni, ami a helybéliek legfőbb jövedelemforrását jelentette. S a káptalan szórópusztai birtoka hiába lett felosztva az egykori bérlők között, a kisrétet a földigénylő bizottság - mint kapásnövények termesztésére egyedül alkalmas területet - önálló birtokrésznek tekintette, így a juttatottak elestek az egykor haszonbérletben művelt, egyedüliként prosperáló termőföldtől. Mivel örök tulajdonként kaptak egy alig termő, szikes területet, ezért kérték az Országos Tanácsot, hogy utasítsa a földigénylő bizottságot a felosztások felülvizsgálatára, s minden egyes igénylőnek juttassanak a rétből a felső földekhez arányosan mérve. Katona Kálmán egyházközségi tanácstag és juttatott újgazda tűpontosan megvilágította a probléma lényegét: „A földreform célja a feltétlenül életképes kisgazdaságok létesítése és ha a kiosztás a földigénylő bizottság határozata szerint lesz végrehajtva, ennek az ellenkezője fog bekövetkezni, az eddig életképes kishaszonbérletekből csinálnak egy csomó életképtelen kisbirtokot, mely körülmény az érdekelt kisgazdák között csak érthető nagyfokú elkeseredést okoz, amely körülmény nemcsak az érdekelt gazdáknak, hanem velük együtt a közérdeknek is mérhetetlen kárára lesz."28 A fenti aggódó sorok azért is fontosak, mert szerzőjében -sa panaszlevelet aláíró gazdák személyében - egyaránt manifesztálódott a hatalmi térfoglalást végrehajtó kurzus két legfontosabb ellenpolitikai bázisa: az egyéni agrárgazdaságok földművesei és a vidéki szociokulturális miliőket átszövő egyházközségek tagjai. A demokratikus megújulás politikai előszelét egy gazdasági diktatúra társadalmi valósága követte: az új rendszer állampolgárainak és intézményeinek egzisztenciális biztonsága a szovjet rezidensként működő MKP érdekeihez való alkalmazkodástól kezdett egyre inkább függeni. S hogy a fentebbi tendenciákkal szembeni alternatívát kínáló egyház anyagi ellehetetlenítése milyen méreteket öltött, arról az egykori kegyúri birtokok javadalmasának helyzete árulkodott a 124
