Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
SULÁK PÉTER SÁNDOR „AZ ÚR ADTA, A NÉP ELVETTE." Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945-1948) Történetelméleti problémák és kutatás-módszertani megközelítések Kevés olyan 20. századi történeti esemény létezik, mely mind a gazdaság-, a társadalom- és a politikatörténet aspektusaiból tekintve ennyire megosztaná a témával kapcsolatos társadalmi közbeszédet és magát a történész szakmát.1 Nincs ez másként az egyháztörténettel sem. A kollektivizálással szemben az ún. földreform kapcsán a történetírás fősodrának keretein belül még napjainkban is népszerűnek tűnnek a rendszerváltást megelőző időszak alatt, a vonatkozó témában megszólalt történészek állításai, melyek a történelmi keresztény felekezeteket intézményes szinten érintő földosztás, s az ennek végrehajtása nyomán hemzsegő törvénytelenségek gyakorlatát, mint az „adott történelmi helyzetben szükségszerűt", valamint a „népakaratot kifejező demokratikus mozgalmat" igazolják.2 1 A cím ironikusnak szánt hangvétele a már ekkoriban a Kommunista Párt szócsöveként funkcionáló „Szabad Nép" által tematizált közbeszéd változására utal, mely a földosztást úgy állította be, mint amit - jelen esetben az egyházi birtokok felosztását - „a nép" egységesen támogatott. 2 Horváth 2017a, 534. 3 Vö. Orbán 1962 A földosztásnak a történelmi keresztény felekezeteket ért gazdasági hatásait, illetve annak hosszú távú társadalmi következményeit a marxista történetírás elsősorban az állam és egyház deklarált szétválasztásának, tehát egy alkotmányos, parlamentáris demokrácia megteremtésének az alapfeltételeként interpretálta - melynek előfeltétele az egyházak feudális eredetű politikai és gazdasági privilégiumainak megszüntetése.3 Ez a konnotáció az egyházaknak a „földreformmal" szembeni álláspontja mögött nem az intézmény rendszer, illetve a kegyúri feladatok gazdasági alapját ellehetetlenítő politikai aktussal szembeni fenntartásaikat láttatja, hanem a főpapok nagyjavadalmaik elvesztése miatt érzett félelmét. A Kádár-rendszer utolsó másfél évtizedében a fentebbi álláspont ugyan differenciálódott, ám az aczéli kultúrpolitika elvárásaihoz igazodó tudományos narratíva a haladás perspektívájából a történteket továbbra is szükségszerűnek, így a tulajdonjog és az alapvető szabadságjogok negligálását legitimnek állította be, a kádári egyházpolitika intencióit szem előtt tartva: a földosztás nem az igehirdető egyház és a vallásosság ellen, hanem az egyházi intézményrendszer hatalmi pozícióinak felszámolása ellen irányult. Gyakori érvként szerepelt, hogy a nyugati országok szekularizációs tendenciái az alábbi feladatokat már évszázadokkal korábban elvégezték míg a kelet-közép-európai „felszabadított" térségek „fiatal demokráciáihoz" hasonlóan Magyarországon az adott történelmi feltételek 117
