Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból

Kockás füzetlapon: „Folytatom továb. elképzeled mijén érzései megyek harmatcor a halálban de bizúnk a jó Istenben hogy meg segít bennünket másban nem bízhatunk csak ő benne, ha csak őt percre is, de akkor is haza megyek, hacsak lehet de, hanem arol sem tehetek, még ijen nehezen nem mentem, mint most nem tudom mit érzek, nem búsulok mert it ahol vagyunk van egy kis loo [ne­hezen olvasható, legvalószínűbb a ló, utalva a mondásra] tehát búsulni nálam nem szokás ászt már ti tudjátok de azért csak hát borzongató rá gondolni megint frontra jujj! most már befejezem az írást mert akkitol küldőm már megyen, csókollak benneteket szerető Őcsetek Gaboca sok szerencsét a pilinckában" M. Varga Gábor további sorsát csak a nővére elbeszéléséből ismerhetjük meg. írásos dokumentum hiányában - ezek már a háború vége felé alig készültek - a történteket nehéz pontosan rekonstruálni. Bizonyos, hogy a harcok szünetében még vissza tudott térni egy­szer a nővéréhez. Ekkor megjelent két, a házban lakó nő - az egyik a már korábban említett Manci -, és kérték, majd egyre erőszakosabban követelték, hogy szegődjön melléjük. A közelben lévő Zwack-gyár (Soroksári út) találatot kapott és a raktárkészlet szabad prédá­nak látszott. Innen akart néhány üveg italt szerezni a két lakótársnő, de nem mertek férfi­kísérő nélkül nekivágni a háborús körülmények miatt veszélyesnek látszó útnak. M. Vargának nem sok kedve volt hozzá, a nővére is ellene volt, azonban a nők egyre agresszí­­vabbak lettek. Fenyegetőztek, célozgattak rá, hogy katonaszökevény és így ki van szolgál­tatva nekik. Végül ráállt és elment velük. A két nő később nélküle jött vissza. Amikor a testvére felelősségre vonta őket, azt mondták, hogy találkozott egy bajtársával, aki rábe­szélte, hogy menjenek vissza az alakulatukhoz. Ha így történt, nehezen érthető, hogy miért nem vette magához a lakásban hagyott puskáját, anélkül tényleg szökevénynek nézhették. Ez volt az utolsó hír felőle. A nővére kutatta mindenütt, a halottak között is, de nyom nél­kül eltűnt. A konyha sarkában hagyott puska még egyszer szerepel történetünkben. M. Varga Gábor távoztával eldőlt és az ott lévő demizson nyakát letörte. Ezt mindenki ked­vezőtlen jelnek tekintette.18 18 Testvére, Schnierer Jánosné Varga Eszter elmondása alapján Az események legvalószínűbbnek tűnő változatai: • mint katonaszökevényt elfogták és lelőtték • hadifogolyként lelte a halálát • a harcokban nyom nélkül pusztult el (még az azonosító jegye sem maradt meg) Soha nem történt meg holttá nyilvánítása. Az egész család, különösen az édesanyja so­káig reménykedett visszatérésében. Az unokahúga 1946-os keresztelésénél őt írták be ke­resztapaként. A családi örökösödési ügyekből nem hagyták ki, mint ismeretlen helyen tartózkodó szerepelt a neve. Akármi is történt vele, akárhol is van eltemetve, M. Varga Gábor története lezárásra vár. 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom