Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)

TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

tanulok, belejövök és majd segítenek. [...] Közben meg kellett küzdenünk a régi maradványokkal. Persze akkorra már a közigazgatásban dolgozók 80%-a kicserélődött."200 200 GYŐRI T. (szerk.) 1975. 209-211. p. 201 Az orvos szakcsoport tisztújító ülésén Baloldali Blokk alakult. In: Tiszavidék, 1946. június 23. 2. p. 202 Uo. 203 Uo. A be nem hódoló független értelmiség egyes tagjainak naiv, vagy kétségbeesett ragasz­kodását a szakmaisághoz, majd erőszakolt félreállításukat illusztrálják azok az 1946-os beszámolók, melyek a szolnoki orvos szakszervezet tisztújításáról tudósítanak egy hét el­téréssel. Már az első választás is nyílt nyomásgyakorlással kezdődött június 19-én, midőn Dikó Balázs, kommunista párti szakmaközi titkár „rámutatott arra, hogy a szakszervezeti vá­lasztásoknál igen fontos, hogy a munkáspártok soraiba tartozó dolgozók kerüljenek a vezetők közé. A munkásság nagy figyelemmel kíséri az orvosok magatartását, mert számukra nem közömbös, mi­lyen politikai felfogást vallanak Szolnok orvosai."201 Mégis, a jelenlevők kívánságára titkosan megejtett szavazáson, szűk többséggel újraválasztották a régi, nem munkáspárti elnöksé­get. A Baloldali Blokk jelöltje azonban ekkor felállt, és bejelentette, hogy „a választást nem fogadja el, mert annak eredménye arra utal, hogy a szolnoki orvosok jórésze politikai felfogásban nem azonosítja magát a mai idők demokráciájával." Milyen kifogást hangoztatott a régi veze­tőséggel szemben? Személy szerint: semmit, de hangsúlyozta, hogy „a Szakszervezetekben harcos politikát folytatnak mindenütt, az orvostársadalom sem vonhatja ki magát ez alól."202 Az egyetlen problémát tehát az újraválasztott vezetőség függetlensége, munkáspárti szekér­táboron kívülisége jelentette. Márpedig a totalitárius szemléletmód alapján a társadalmi­politikai élet egyetlen szegmense sem vonhatja ki magát a döntés alól: vagy káderként csatlakoznak a szekértáborhoz, vagy a demokrácia ellenségeivé lesznek. Az egyéni reak­ciókra a hozzászólásokban láthatunk példákat: A helyzetet mentegető, alkudozó álláspontra helyezkedők egyike „felszólalásában kifej­tette, hogy az orvosok nem értenek a politikához és ez az oka, hogy nem helyezkedtek megfelelően." A munkáspártok mellett időben elköteleződő másik orvos viszont amellett érvelt, hogy „az orvosnak igenis kell politizálni. Közismert dolog, hogy az Orvosi Kamarában és a Mone-ban erős jobboldali politika folyt, amely szorosan összefüggött az állásba juttatások kérdésével. Ma elmúlt az úri fölényesség ideje, az orvosok nem lehetnek távoli szemlélők, nyugodtan űzhetik a dolgozók igazságos politikáját. Az orvosoknak is fel kell venni a harcot saját soraikban a reakció ellen." A független értelmiségi léthez jobban ragaszkodó társuk pedig azt hangoztatta, hogy „nem szívesen látja, hogy a Szakszervezet politizál. Attól tart, hogy a Szakszervezet élete személyi harcokká alakul át."203 Félelme nem volt alaptalan, a Baloldali Blokk orvosai ugyanis állást foglaltak a választás eredménye ellen és kivonultak, az orvosok többsége pedig ettől megrettenve a tisztújítás megismétlése mellett döntött. Indoklásuk szerint az első választás „nem fejezte ki híven és helyesen a jelenlévők óhaját", ami titkos szavazás esetén meglehetősen abszurd érvelés, s egyértelmű jele a politikai nyomásgyakorlás hatására bekövetkezett irányváltásnak. A szakmai szempontokat felülírta a politika. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom