Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
A háború végének időszakát felelevenítő visszaemlékezésekben ugyanakkor találni példákat arra is, hogy egyesek nem elhallgattak bizonyos részleteket, hanem épp ellenkezőleg, némileg kiszínezve és felnagyítva láttatták saját szerepüket. Az 1944-es internálásokkal kapcsolatban például egymásnak ellentmondó elbeszéléseket olvashatunk a tekintetben, hogy az hogyan is ért véget. Egyesek úgy emlékeztek, hogy „megszöktek" Nagykanizsáról. Papp István például így mesélt erről: „1944-ig az internálásig résztvettem az illegális kommunista párt harcaiban. Az internáló táborból pedig a felszabadító szovjet csapatokhoz szöktem. Velük jöttem egészen Törökszentmiklósig."140 A kisújszállási kubikos Földi István szintén úgy nyilatkozott, hogy „Egy éjszaka megszöktem én is, néhány társammal együtt. Vittünk magunkkal egy kaszát, egy kapát, [...] hogy [...] azt gondolják rólunk: dolgozni megyünk."141 Mások azonban teljes természetességgel nyilatkozták, hogy a mezőgazdasági munkaerőhiány miatt egyszerűen hazaengedték őket.142 140 PAPP 1. 1969. 93-94. p. 141 BICSKEI Gábor: A nyughatatlan főispán. Budapest, 1985. 67-68. p. 142 BAKÓ Kálmán: Hogy vagy öcsém, Kálmán? In: UNGOR T. (szerk.) 1969.143. p. 143 UNGOR T. (szerk.) 1969. 50. p. Az illegalitás teljes időszakán végigtekintve, az elért eredmények értékelésekor különösen tanulságos két hasonló adottságokkal rendelkező település, Mezőtúr és Kisújszállás összehasonlítása. Előbbiről a szocialista történetírás megállapította, hogy „Szolnok városon kívül a megyében Mezőtúron volt a legerősebb, legnagyobb befolyással bíró kommunista mozgalom. A KMP szervezetek komoly gondot fordítottak az illegális sajtó és folyóiratok terjesztésére."143 A „legnagyobb befolyás" viszont, mint láthattuk, a legmegbízhatóbb elvtársak alig néhány fős titkos összejöveteleiben merült ki, mely sorozatos lebukásokhoz és börtönbüntetésekhez vezetett. A legálisan működtethető szervezetek közül a szociáldemokrata Földmunkásszövetségbe épültek csak be, de az MSZDP szervezését és irányítását nem vették saját kezükbe. Ezzel szemben Kisújszálláson a szintén kubikosokból álló baloldali csoport széles tömegeket megszólítani képes, legális szociáldemokrata szervezetet hozott létre, mely az 1932-es helyhatósági választásokon öt képviselőt bejuttatott a városházára. Ott azután nyilvánosan is fel tudtak szólalni a szegény néprétegek érdekében, bírálva a kormányzat és a városvezetés döntéseit. Mindez a korabeli viszonyok közepette óriási fegyverténynek számított, mellyel komoly ismertségre és presztízsre tettek szert, amit a háború után is sikerrel tudtak kamatoztatni, midőn ők vették át a város életének irányítását. Karcag kommunista nézeteket valló munkásai szintén megpróbálkoztak azzal, hogy a Szociáldemokrata Pártot használják fedőszervként, ám ez eleinte épp a helyi kubikosok körében nem várt akadályba ütközött. Az egyik visszaemlékező szerint az 1930-tól szerveződő MSZDP pártszervezetbe „Eleinte csak a kisiparosok, a kereskedősegédek, az építőmunkások jöttek. A földmunkásokkal, a kubikosokkal nehezen boldogultunk, pedig Karcagon nagyon sokan voltak és nagy nyomorban éltek.” Ennek oka az volt, hogy azok a polgármester támogatásával működő Népegyletbe jártak, amit egy parasztember, Kálai Gergely vezetett: „jó szókincse volt, értett a szegény emberek nyelvén, azok ragaszkodtak hozzá, bíztak benne. Pedig egész tevékenysége arra irányult, hogy a szegény nép, a nyomorgó munkanélküliek indulatait leve54
