Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
vádlottat - nevére és személyére a rendőrtisztviselő a főtárgyaláson már nem emlékezett, - elfogták, s egymásra vallás következtében valamennyit előállították."87 A besúgók, illetve a társaikra először vallomást tevők nevét értelemszerűen nem fedték fel a tárgyaláson. 87 MNL JNSzML V. 474. Szolnok város közigazgatási iratai 907/1933. 88 UNGOR T. (szerk.) 1969. 54. p.; Az 1930 őszi letartóztatások idején például a rendőrségi nyomozás közben „felmerült Zsemlye Ferenc neve, akit Dr. Dolobács akkor részben azért is hagyott szabadlábon, hogy általa a további szervezkedést megfigyelhesse." MNL JNSzML XXV. 22. Szolnoki Népbíróság ir. Nb. 44/1945 Bögre Sándor peranyaga. 89 TISZA József: Antal után én kerültem sorra. In: UNGOR T. (szerk.) 1969.150. p. 90 MNL JNSzML XXV. 22. Szolnoki Népbíróság ir. Nb. 44/1945. Bögre Sándor peranyaga. 91 MNL JNSzML XXXV. 39/b-2.305. MDP Szolnok Megyei Bizottsága, apparátusi ir. 1948-1956.305. ő. e. Fodorról lásd még: CSONGE Attila: Szolnok Megyei Város Polgármesterének jelentései. (1946. május - december) In: Zounuk 30. Szolnok, 2016. 287-347. p. 92 Törekvésüknek a szolnoki fatelepi munkások körében egyébként volt legális előzménye, melyet Ragó Antal így foglalt össze: „Rendszeresen szerveztünk gyűjtéseket 1926-tól, s megalakítottuk a »Kegyeleti bizottságot«. Ez azt jelentette, hogy ha meghalt egy munkás, nemcsak a családjának gyűjtöttünk, hanem temetési költségre is és mi vittük a temetésen a koszorúkat is. Nem egyszer százötven, kétszáz ember kísérte a halottat, ez maga agitáció volt, hatott az emberekre." RAGÓ A. 1969.115. p. A sorozatos lebukások okaként a későbbi szakirodalom azt a megállapítást tette, hogy „1930-tól a rendőrség taktikát változtatott. Egyrészt a letartóztatottak közül egy-két kommunistát szabadon engedett, hogy a további szervezkedést rajtuk keresztül figyelhesse és újabb csoportnak juthasson a nyomára. Másrészt a besúgórendszert az előző időszakhoz képest még jobban kiépítette."88 Valószínűleg ez a taktikai megfontolás állhatott Tisza József esete mögött is, aki 1933 januárjában többekkel együtt lebukott, de őt rövidesen mégis kiengedték, csak hogy egy hónappal később további kommunistákkal együtt ismét letartóztassák...89 Az illegális pártszervezéssel, pontosabban a lebukással és az akár több hónapos fogházbüntetéssel, a munkahely elvesztésével együtt járó jövedelemkiesés egy-egy amúgy is nyomorban tengődő munkáscsaládot rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozhatott. Ezt a nyomozó hatóságok is igyekeztek kihasználni az informátorok beszervezésére. Bögre Sándor rendőrnyomozó, mint a lehető legtermészetesebb módszerről számolt be erről későbbi népbírósági tárgyalásán: „Az igaz, hogy minden vezetőnek, de még az egyszerű nyomozónak is voltak beszervezett besúgói. Nekem is volt bizalmiul."90 Bögre mind a népbírósági perében, mind pedig 1949-ben az AVH részére megerősítette, hogy az 1930-as szolnoki letartóztatásokat Fodor Jánosné sz. Dikó Margit árulása tette lehetővé azáltal, hogy átadta neki a környékbeli kommunisták névsorát. Az AVH előtt tett vallomásában részletesen kitért más, a mozgalomba beépített, ún. B-emberek kilétére és szerepére is. Tisza József ezzel kapcsolatban egy bizalmas dokumentumban azt írta, hogy „A felszabadulás után a rendőrségi besúgók kérdését több esetben vizsgáltuk, azonban konkrét eredményre nem vezetett velük szemben. [...] mikor a régi rendőrségi iratokat megtalálták, Fodort és sógorát [Dikó Balázst] rászabadították ezekre az iratokra és nyilvánvalóan módjuk volt a velük kapcsolatosan megtalált iratokat eltüntetni."91 Az anyagi juttatásokkal megkörnyékezett „spiclik" jelentette veszélyt a kommunisták is felismerték, de ettől függetlenül is igyekeztek maguk között megszervezni letartóztatott elvtársaik és családtagjaik ellátását, mely a Vörös Segély nevet kapta.92 Az ebben közreműködők 42
