Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: Illegális kommunisták Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
„Először is ketté oszlott a község vallás tekintetében, katolikusokra, akik az alvégen laktak, és protestánsokra, akik pedig a felvégen. [...] Úgy az alvégen, mint a felvégen 2-2földmívelő kör volt. Éspedig a felvégen a kulákok és a középparasztok az 1. Földművelő Körben tömörültek, míg a törpebirtokosok és tehetősebb mezőgazdasági napszámosok /akiknek már legalább házuk volt/ a II. Földmívelő Körben. Ugyanígy az alvégben volt a nagyobb gazdáknak tömörülése, az ún. Katolikus Nagykör és a kisebb gazdáknak a Katolikus Népkör, vagy közönségesen bocskoros kör, mert tagjainak már nem mindegyike járt csizmában. Ezen kívül volt az úri kaszinó, általában a birtokosok, értelmiség, tehetős polgárság, az ún. nadrágosok köre, benne természetesen a jobbmódú, pallérozottabb iparosokkal és kereskedőkkel is. [...] Külön körük volt az iparosoknak és érdekképviseletük is: az Ipartestület. Külön körben tömörültek végül a kereskedők, az ún. Kereskedelmi Körben és a 2 háború között pedig megalakult a Mezei Munkások Köre, csupán nincstelen mezőgazdasági munkásokból. Végül a külterületen az egyes határrészeken voltak a gazdakörök. így nézett ki egy község társadalma és ez így volt többé-kevésbé minden községben és városban Magyar országon. Voltak azután még különböző sport, levente és dalárda-egyesületek, vadásztársaságok és asztaltársaságok, amelyek még tovább szaggatták a társadalmat minél kisebb egységek felé, úgy, hogy addig fajult már a helyzet, hogy egyesek azért alakítottak új kört, egyletet, vagy társaságot, hogy annak elnöke, alelnöke, vagy legalább is vezetőségi tagja legyenek."14 14 NAGY László: Alakok és történetek a régi Szolnok vármegye életéből. 1964. Kézirat. 74. p. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL JNSzML) Mikrofilmtár FLT. 62. Megjegyezzük, hogy a lakosságnak ez a vallási és vagyoni elkülönülése nem csak az illegalitás éveiben, de részben 1945 után is megnehezítette a kommunisták számára társadalmi bázisuk kiszélesítését, pl. a meglévő szegényparaszti bázisukon túl a tőlük elhatárolódó középparasztság körében. 15 SZABÓ Á. 1986. 42-43. p. Ha külön megnézzük, hogy a két háború közötti lapok cikkeiben akár csak a szolnoki vasutasság tagjaiból szerveződő kulturális egyesületeknek milyen sokasága tűnik fel, akkor az még inkább érzékelteti példának okáért a MÁV munkásságon belüli szociális és szakmai különbségeket is. Létezett: Tiszti Kaszinó, Segédtiszti Kör, Altiszti Olvasókör, Mozdonyvezetők otthona, fűtőházi Összetartás Dalkör, műhelyi Millennium Önképző Dal és Zeneegylet, műhelyi Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, műhelyi Méhész Egyesület, MÁV Sport Egylet, továbbá külön önkéntes tűzoltótestületek a műhelyben és a fűtőházban. Mivel a munkásság körében baloldali szervezetekként egyedül a szociáldemokraták párt- és szakszervezetei, társadalmi egyesületei működhettek törvényesen, így a kommunisták és szimpatizánsaik választás elé kényszerültek: vagy megelégedtek azzal, hogy az engedélyezett szervezeteken belül próbálták meg érvényre juttatni radikális nézeteiket, vagy a börtönt kockáztatva titkos kommunista szervezkedésbe kezdtek. Az illegalitás mint életforma, a kommunisták többségének teljesen ismeretlen volt. Nem volt még kidolgozott taktikájuk, sem konspirációs gyakorlatuk, és szervezeteiket sem tudták átmenteni.15 Az illegalitás veszélyeit felvállalni képes tagok rendkívül kis létszámára és működésük színvonalára, kezdeti nehézségeire utal azon későbbi megállapítás, miszerint: „Ezek a kommunista csoportok azonban elszigetelve, öntevékenyen, központi kapcsolat nélkül 28
