Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
ADATTÁR - SZABÓNÉ MASLOWSKI MADLEN: Kulturális sokszínűség - sokszínű kultúra fekete-fehérben
gyűjteményében) pedig 2011-ben megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség Mestere elismerést.22 Tanulmányai során magas színvonalon sajátította el a fotografálás elméletét és gyakorlatát, mestere a fény leképezésének. Mégsem a fényképezőgépet tartja legfontosabb képalkotó eszközének, hanem a kreatív gondolatot. Ifjúkorában még egyformán érdeklődött a képzőművészet, a rajz, a festészet és a fényképezés iránt. Utóbbiban találta meg a kiteljesedés eszközét, művészi színvonalra emelve képi mondanivalóját. Alkotásaiból sugárzik az emberszeretet, a humanizmus. „Mitől mások, mitől eredetiek Papp Elek munkái?” - teszi fel a kérdést Dr. Koltói Adám egyetemi docens. „Azt hiszem a legnagyobb vonzerőt képeinek mondanivalója jelenti” - fogalmazza meg a választ. „Emberközpontú világot teremt magának és maga körül, ami társadalomábrázolásként is felfogható, feketén-fehéren. Minden képnek kell legyen mondanivalója, üzenete a tartalom, a forma és a technika szentháromságának jegyében, ahol a formavilág és a technikai kidolgozás a tartalmat kell, hogy erősítse."23 „Halk ember, fotói viszont szimfonikus tételekként zenélnek a tekintetnek.” - írja máshol. - „Folytonosan komponál, főleg fehérből és feketéből, fényből és sötétből.”24 22 http://nol.hu/kultura/papp-elek-megallithatatlan-1625605 (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 24.) 23 http://pappelek.hu/gondolatok.html?lang=hu (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 24.) 24 http://cegledipanorama.hu/2016-06-15/a-vilagsiker-vedjegye-papp-elek/ (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 24.) 25 Ansel Adams (1902-1984) a klasszikus tájfotografálás ikonikus képviselője, a zónarendszer kidolgozója 26 SZILÁGYI Sándor: Ansel Adams zónarendszere. Pelikán Kiadó, 1995, 6. p. A fekete-fehér fotók a műfaj születése óta a fotográfia lelkét és velejét jelképezik, mert ez az a technika, amely képes a kép lényegi részét megragadni, anélkül, hogy a színek elterelnék róla a figyelmünket. Az elnevezés annyiban pontatlan, hogy fekete-fehér fényképezés, mint olyan, nem létezik. Hagyományosan azokat a képeket nevezzük így, amelyek sokféle tónust tartalmaznak a fehértől a világos-, közép- és sötétszürkén keresztül egészen a feketéig, melynek eredményeként az összhatás árnyalatgazdagabb lesz és kiegyensúlyozottabb hatást kelt. Ezek optimális arányairól Ansel Adams25 zónarendszere ad közérthető és elsajátítható összefoglalót. „Alig akad olyan látvány, amelyet ha egy az egyben megörökítünk, a végeredmény hűen tükrözné mindazt, amit megpillantásakor [...] megláttunk és megéreztünk. A fényképezés végtére is, egy bizonyos szint fölött, kreatív tevékenység: a kép kompozíciója, tónusai, finom részletei, egyen- és ellensúlyai stb. azt szolgálják, hogy segítségükkel megmutassuk másoknak (vagy megörökítsük magunknak), amit a látvány megpillantásakor megláttunk és megéreztünk. Ehhez azonban az kell, hogy pontos áttekintésünk legyen mindazon technikák és módosító eljárások fölött, amelyek segítségével a látványból kihozható az elképzelt fénykép. Ansel Adams módszere ebben lehet nagy segítség.”26 A kötetbe bekerült fényképek esetében az alábbi kritériumok alapján történt a kiválasztás: a klasszikus fotóművészet közös nyelvén, azaz fekete-fehérben készüljön a kép, tartalmilag kapcsolódjon a megjelölt témához, legyen a merítés nemzetközi, vonultassa fel az Alapítványhoz kötődő fotóművészek alkotásait, valamint művészeket és műkedvelőket egyaránt ábrázoljon. Más tekintetben teljesen szubjektív a válogatás, a szerző pillanatnyi lelkiállapotának és impresszióinak engedett teret. Meglehet, a kép mögötti tartalom, mely 237