Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Főispán a Tiszán túl: Verbói Cséti Róbert működése a román megszállás idején (1919-1920)
francia konzuli képviselőtől kértek közbenjárást, vele újból kiutaztak a hídfőhöz és megkísérelték az átjutást - eredménytelenül.51 51 Új Barázda, 1920. március 7. 2. p. 52 MNL JNSzML V. 272. c. XVI. 733/1919. 53 SZENTESI TÓTH Kálmán: Karcag R.t. város polgármesterei. Karcag, 1928.101. p. 54 Február 3-i dátummal jelentette munkája megkezdését. MNL JNSzML V. 272. c. XVI. 733/1919. 55 SZENTESI TÓTH K. 1928. 99-103. p. 56 Nemzeti Újság, 1920. március 9.4. p. Münichet, miután távozott az országból, a Nagyszebeni Kormányzótanács dési prefektussá nevezte ki. Mikes (Münich) Ödön festőművész testvére Kolozsváron hunyt el 1935-ben, 62 éves korában. In: Erdélyi Lapok, 1935. augusztus 20. 7. p. 57 MNL JNSzML IV. 405.1/1920. 58 SZENTESI TÓTH K. 1928. 96. p. A romló helyzettel indokolta Cséti január végén történő lemondását is. A kisújszállási polgármesternek írt levelében úgy fogalmazott, hogy „helyemen csak addig maradhattam, míg meg volt a lehetősége annak, hogy polgárságunk részére hasznosan működhessem".52 Szentesi Tóth Kálmán visszaemlékezése szerint „forradalmi propaganda űzése” vagy „a rekvirálási rendeletek kijátszása” miatt kellett távoznia. Szerinte „ez az utóbbi lehet az igazi ok, mert Cséthyvel menesztették a rekvirálási főparancsnokot, a Kisújszálláson székelő ezredest is, akit, mint mondják, Cséthy orránál fogva vezetett” 53 Helyébe Münich Józsefet nevezték ki prefektusnak,54 aki mindössze pár hétig, a románok március elején bekövetkezett távozásáig - immár Karcag központtal - folytathatta tevékenységét. Az új prefektus a világháború alatt hadifogoly-élelmezési vállalkozó, 1919-től tolmács és rendőr-alkapitány volt. „Münich a nemzeti hadsereg bevonulása előtti napon, vagyis 1920. március 2-án utazott el Karcagról. Házától az előző napokban a társzekerek állandóan szállították a vasúthoz a bútorokat, ládákat, állatokat, különböző értékekkel telt zsákokat. A közhiedelem szerint e szállítmányoknak nagy része az oláh megszállás idejének és a praefektusságnak a gyümölcse volt”.55 A sajtóban az „oláh-magyarok díszpéldányának”, „sikkasztó végrehajtónak”, „hirtelen meggazdagodott, magát rogyásig összelopott hazaárulónak” nevezték. A románok távozása után Münich is távozott az országból.56 1920. február végén megindult a román csapatok kivonulása a Tiszántúlról, ezzel a tíz hónapig tartó megszállás és a térség különálló közigazgatása véget ért. A vármegye önkormányzati élete végül 1920 tavaszán állt végleg helyre, amikor április 8-án Lippich István letette hivatali esküjét a közgyűlés előtt. Lippich „bemutatkozó" beszédében megemlítette, hogy a „mai napig a forradalom, a proletárdiktatúra uralma és az ellenséges csapatok megszállása akadályozták a közgyűlés összehívását. Nem akarta a közgyűlést addig megtartani, míg az ellenséges csapatok a vármegye egész területét ki nem ürítették, nehogy a hozandó határozatok érvényessége vitatható legyen, vagy bármi kifogás emeltessék” 57 Befejezés és összegzés Cséti Róbert féléves működése értékelésekor kiemelték, hogy „a magyar érdeket és az igazságot, amint azt abban a nehéz helyzetben a körülmények engedték, igyekezett megvédeni” 58 Ez azonban nyilván csak korlátozott hatékonysággal működhetett, hiszen folyamatosan iga22
