Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY : Előtanulmány Szolnok város közlekedéstörténeti emlékeihez
A második, immáron vasszerkezetű és kétvágányú szolnoki vasúti Tisza-hidat a régi tahidtól távolabb, 16 m-re építették fel. Másfél évig tartó munka után 1888. október 31-én Baross Gábor miniszter adta át a forgalomnak. Az új korszerű hidat két medernyílással és öt ártéri nyílással készítették. A meder feletti nyílások mérete 95,5 m az ártérieké 38,9 m volt. Tervezési munkáját Feketeházy János végezte. Az 1887 elején megkezdődött és 1888. június 6-án befejezett alapozási és falazási munkáknál a meder közepén lévő és a szajoli oldal felőli mederpillér alapozását pneumatikus módszerrel végezték, míg a Szolnok felőli mederpillér alapozását cölöpfalak közt vert 20 m-es alapcölöpökkel készítették. Az ártéri pilléreket kilenc m-re süllyesztett kutakkal, a hídfőket pedig szádfalak közt levert 20 m-es alapcölöpökkel alakították ki. Az alapozási és falazási munkákat ugyanaz a Gregersen Guilbrandt végezte, aki három évtizeddel előtte a faszerkezetű hidat is építtette. A vasszerkezetek szerelését 1888. február 21-én kezdte el a MÁV Gépgyára. A szerelési munkák szeptember 8-ig tartottak. A próbaterhelést október 23-án és 24-én végezték el. A híd átadása alkalmából mindkét oldalon emléktáblát helyeztek el.67 67 NEMESKÉRI-KISS Géza: A magyar vasúti hídépítés története (1876-1914) In: KOVÁCS László (szerk.): Magyar vasúttörténet. 2. köt. 1876-tól a századfordulóig. Bp. 1996. 308-310 p. 68 MÁV Szolgáltató Központ Zrt. Menedzsment Támogatás és Ügyvitel Archívum (MÁV Archívum.) DNR-en kívüli digitalizált anyag. „Naplószerű feljegyzések az ellenséges megszállások következtében a vasút üzemi szolgáltatásban és igazgatásban előidézett nehézségekről, jogtalan és erőszakos beavatkozásokról és az államvasutak tiltakozásairól" 10. köt. 78-81. p. 69 NEMESKÉRI-KISS Géza: A magyar vasúti hídépítés története (1915-1944) In: KOVÁCS László (szerk.): Magyar vasúttörténet. 5. köt. 1915-től 1944-ig. Bp. 1997. MÁV Rt. 188 p. A Szolnok felőli medernyílást 1919. május 2-án este 19 óra 45 perckor felrobbantotta a 68. árkász század, Hoffer János utasítására. Ennek következtében a híd megyeszékhely felé eső vasszerkezetének a Szajol felőli vége a vízbe zuhant.68 A vasúti híd pótlására a magyar csapatok a közúti Tisza-hídon próbáltak vasúti síneket lefektetni, ez azonban nem vált be. A vasúti híd vasszerkezetét még a román hadsereg pótolta ideiglenes szerkezettel, amelyen 1919. augusztus 28-án megindult a vasúti forgalom. A végleges helyreállítást a MÁV 1921. november 15-re fejezte be. Az 1936-ban megtartott fővizsgálat káros elváltozásokat derített fel a medernyílások feletti vasszerkezetben, ezért forgalmi korlátozásokat vezettek be. A híd meder feletti vasszerkezetének cseréjét 1939-42 között végezték. A két mederszerkezetet háromtámaszú, folytatólagos, szimmetrikus rácsozatú gerendatartóval cserélték ki, ennek teljes hossza 193,7 m volt. Az öt ártéri nyílás feletti vasszerkezetet 4 x 20 t ideális terhelésre erősítették meg. A híd átépítési tervét dr. Korányi Imre, a részletterveket Dénes Emil készítette. Az új hídszerkezetet 1942. október 29-én adták át a forgalomnak.69 1944 őszén a hidat az amerikai bombázók többször is támadták, két esetben súlyosan megrongálták. Később 1944 októberében a hidat a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A két hídfő erősen megrongálódott, a három ártéri pillért a terepszintig lerombolták, a két szélső mederpillér az alapig használhatatlan lett, a középső mederpillér szétrázódott és oldalra dőlt. A meder feletti vasszerkezeteket több helyen is megsemmisítették. Az ártéri szerkezeteket nem robbantották, azok az elpusztított ártéri pillérekre zuhantak. 212
