Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)

ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY : Előtanulmány Szolnok város közlekedéstörténeti emlékeihez

elköltöztetése után a MÁV Alkalmazottak Fogyasztási Szövetkezete (Konzum) foglalta el az indóház épület földszintjét, ahol a vasutasok és a Járműjavító munkásai kedvezőbb áron vásárolhattak.34

A

II.

világháború bombatámadásait a régi indóház szerencsésen átvészelte.

34 KAPOSVÁRI Gyula: 125 éves a Pest-szolnoki vasút. Jászkunság, 1972. 3. sz. 113. p.

35 MNL JNSzML XXIII. 604. Szolnok Városi Tanács Titkárság (a továbbiakban: Szolnok VT Titk. ir.) 3271-53/1950- 51.

36 MNL JNSzML XXIII. 612. Szolnok VT Műszaki osztály iratai (a továbbiakban: Szolnok VT Műszaki o. ir.) 27907/1967.

37 TISZAI Lajos: „A pusztulás anatómiája, avagy az arcul csapott város" In: Jászkun Krónika, 1997. január 18.

38 KOLTAI Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése. In: Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. (1976-78) 45. p. és Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember 2.

1945 után az épületben szükséglakásokat alakítottak ki, melyekben négy család és 1949- től a Járműjavító 18 ipari tanulója lakott. 1950-ben, amikor a Járműjavító ipari tanulóinak a számát is növelték, a négy családot az épületből kiköltöztették és az ideiglenesen kialakított kollégiumban 60 tanulót helyeztek el.35

Két évvel később az ipari tanulókat elköltöztették, és az épületet teljes egészében 2 szobás, komfortos lakásokká alakították át, melyeket azután a Városi Tanács MÁV alkalmazottaknak utalt ki. 1966-ban az akkori Mártírok u. 10. sz. alatti épületen (ekkor „Millenniumi lakóépületnek" nevezték) a MÁV jelentős átalakításokat akart végezni. A terv szerint az épületben 12 lakást szándékoztak kialakítani. A lakások elhelyezését a felesleges közlekedő terek csökkentésével és az épület eredeti keresztfolyosójának a két végén létrehozott lépcsőházzal kívánták megvalósítani. Az eredeti tetőszerkezet eltávolítására is gondoltak, hogy az egész épület lapos tetős legyen. Az elképzelés kidolgozása az indóház külső jellegének megváltoztatását eredményezte volna. Szerencsére a kivitelezést nem engedélyezték, így az egykori állomásépület kívülről változatlan maradt.36

Az 1970-es években a Közlekedési Múzeum az épület körül vasúti skanzen létrehozását tervezte, ahol az eredeti állapotban felépítendő facsarnok alatt régi vasúti kocsikat és mozdonyokat mutattak volna be a látogatóknak. A skanzen létesítésének ötlete első ízben 1971- ben merült fel, amikor a KPM és Szolnok város vezetői között megegyezés született az indóház és környékének kijelölésére, mint a vasúti emlékek bemutatására alkalmas területre.37

1972-ben - a Szolnokon rendezett 125 éves a Pest-szolnoki vasút kiállításon - dr. Csanádi György miniszter bejelentette, hogy Szolnokon alakítják ki a magyar vasút múzeumát. A skanzen létesítésére a következő évben a MÁV Tervező Intézet tanulmánytervet is készített, a Közlekedési Múzeum pedig 18 gőzmozdony kiállítását szervezte meg. Anyagi nehézségek miatt azonban a megvalósítást elnapolták.38

1985-ben a MÁV Vezérigazgatóság Nosztalgia Bizottsága az indóháznál helyszíni szemlét tartott. Akadályként merült fel, hogy az épületben tíz család lakik. 1987-ben a Városi Tanács vállalta, hogy a családoknak új lakást biztosít. Egy évvel később a MÁV Kiállítási Munkabizottságot alakított a skanzen létesítése ügyében.

1989-1990-ben a lakók kiköltöztek az indóházból, a tervek pedig elkészültek az épület eredeti helyreállítására. 1992-ben megalakult az O-szolnoki Vasúti Járműskanzen Alapítvány Kuratóriuma, amely a skanzen és az épület felújítását is végezte volna. 1993-ban a 202