Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Főispán a Tiszán túl: Verbói Cséti Róbert működése a román megszállás idején (1919-1920)
lóson Cséti elnöklete mellett, ahol a román katonai és politikai delegáltak is megjelentek (Valeriu Moldovan, Emil Negrutin, Giurgiu).35 Ezen és az augusztus végén Kisújszálláson tartott vármegyei gyűlésen a legfontosabb témák egyike a pénzkérdés problémája volt.36 35 Kisújszállás és Vidéke, 1919. augusztus 24. 36 Kisújszállás és Vidéke, 1919. szeptember 7. 37 DUCZA Lajos: Pénztárjegy-kibocsátás Kisújszálláson? In: Kisújszállási Kalendárium, 2010. Kisújszállás, 2010. 93-94. p. 38 Uo. 39 A szomszédos vármegye hasonló problémáiról: KAHLER Frigyes: Debrecen város és Hajdú vármegye szükségpénzei 1919-ből. In: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1972. Debrecen 1974.323-344. p. 1920 januárjában még mindig arról panaszkodtak a tisztviselők, hogy „fehér" pénzben kapják a fizetést. In: MNL JNSzML V. 272. c. XVI. 267/1916. 40 Kisújszállás és Vidéke, 1919. szeptember 7. Szeptember 12-én adta ki 6. számú rendeletét Michaescu, a megszállott területek katonai parancsnoka, amelyben megtiltotta bizonyos bankjegyek kivonását a forgalomból, illetve leszögezte, hogy a fehér és a kék bankjegyek azonos értékkel bírnak. In: MNL JNSzML V. 272. c. XIII. 121/1919. Ugyanebben a kérdésben született további rendeletek: Kisújszállás és Vidéke, október 13., november 3. 41 Kisújszállás és Vidéke, 1919. október 19. 1919 augusztusában ugyanis nem egy, hanem két pénz volt érvényben, a kék (Osztrák- Magyar Bank által kibocsátott, megbízható, értékálló), illetve a fehér (1918 őszétől, 25 és 200 koronás bankjegyek, megbízhatatlan, értéktelen), illetve kuszálták a helyzetet a Postatakarék pénzjegyei is. Cséti az úgynevezett „NagyKunvidéki pénzügyi szövetség" előkészítő bizottsága nevében - még 1919. július elején - levélben kért segítséget a már említett Moldovantól. Helyzetértékelése szerint „Kisújszállás város, és a vele együtt szintén megszállás alatt levő szomszédos városok és községek oly nagy hiányt szenvednek a napi forgalom lebonyolítására alkalmas, fizetési eszközökben, hogy e városok közönsége ügyleteit lebonyolítani és köztartozásait befizetni alig képes. Mondhatni, egyedüli fizetési eszköz a 200 koronás fehérhátú papírpénz, kisebb értékűfizetési eszköz azonban alig van forgalomban. Mintegy 8 város és község [...] Kisújszállás központtal egy pénzügyi szövetséget óhajtanak létesíteni, hogy 15 millió korona értékű pénztári jegy et bocsássanak ki 100 koronás és 20 koronás czímletű pénztári jegyekben, hogy ezennel megfelelő fizetési eszközöket teremtsenek."37 A július 9-én megérkezett román válasz kedvező volt, Moldovan hozzájárult a kibocsátáshoz: „A kérésben felhozott indokkal megengedem 15 millió korona értékig 100 és 20 koronás pénztárjegyek kibocsátását. A kibocsátási jog Kisújszállás várost a vele szomszédos és e célra társult városokat illeti meg, akik a kibocsátott jegyekért egész vagyonukkal és egész adózó képességükkel felelnek [.. J."38 A kibocsátásra végül nem került sor.39 A pénzhiány megoldását a 25 és 200 koronás bankjegyek lebélyegzés utáni forgalomba hozatalával próbálták megoldani. A román hatóságok egyetértésével jelentette be Cséti, hogy a „fehérpénz" lebélyegzését szeptember 6. és 24. között végzik az állampénztárak.40 A felülbélyegzés eredményéről október 11-én számolt be a főispán: a megszállt területen 7,4 millió értékű készpénzt bélyegeztek le; a fennmaradt 20.000 koronából Cséti ösztöndíj-alapot létesített, melyet a vármegye kezelésébe adott; az alap célja a rászoruló középiskolás tanulók jutalmazása volt.41 Szó volt még ugyanekkor a megszálló román katonaság ellátásáról (pl. 2500 vagon búza), a fejkvótákról (egész évre, minden családtag részére 180 kg búza szerezhető be), a rekvirálásról („a vörös és román hadsereg oly sok lovat, ökröt, juhot, 19
