Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
ADATTÁR - SZIKSZAI MIHÁLY : Előtanulmány Szolnok város közlekedéstörténeti emlékeihez
1817-18-ban ismét újjá kellett építeni a hidat. Ezeket a munkálatokat Tünkéi Ferenc ácsmester végezte. 1844. február 20-án a fahíd másik veszedelmes ellensége, a jég pusztította el az átkelőt; a Zagyva és a Tisza összetorlódott jege egyszerűen elsodorta.15 Újjáépítését fenyőfa cölöpök felhasználásával 1845. december 10-én fejezték be.16 15 MNL Heves Megyei Levéltára IV. l/a/137. Heves és Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének ir. 1844. I. r. 362. sz. 16 KAPOSVÁRI Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében. II. Szolnok város térképes rajzos ábrázolásai 1810-1910. In.: TÁLAS László (szerk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv VII. Szolnok, 1990. 303 p. 17 MNL JNSzML VI. 401. Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal ir. Szolnok. Szolnoki közúti híd építésére vonatkozó ir. 1902-1924. Az 1848-49-es szabadságharc idején Szolnok stratégiailag is fontos hellyé vált, közlekedési útvonalai és a folyón fekvő híd miatt. 1849. január 22-én Perczel Mór csapatai kiverték az osztrák csapatokat a városból, de a túlerő miatt később visszavonultak a Tisza mögé és az ellenség átkelésének megakadályozására felégették a Tisza-hidat. Március elején a Karger vezette osztrák csapatok tartották megszállva Szolnokot. A magyar haditerv szerint Damjanich főseregével Cibakházánál kelt át a Tiszán és a folyó jobb partján Tószeg irányából támadta meg Szolnokot. Az osztrákok viszont Szanda irányából az újból megerősített Tisza-híd felől számítottak a támadásra, ahol Vécsey csapatai tűntek fel. Március 5-én néhány óra alatt zajlott le az ütközet a városért, mely egyúttal a dicsőséges tavaszi hadjárat kezdetét is jelentette. A szabadságharc után az elkorhadt fahíd nem bírta tovább a terheléseket. Újjáépítésére 1851-52 között került sor. A munkálatok vezetésére Obermayer Lajos kapott megbízást. A híd a régi helyén épült fel 10 nyílással. A nyílások teljes hossza 192 m volt. Két falazott hídfő is készült, ezek közé helyeztek 9 kétsoros cölöpjármot. A pillérek szerepét betöltő jármok 8-8 pár cölöpből álltak, és a régi hídból származó cölöpöket is felhasználták. A jármokra helyezték a nyereg- és könyökfákra támasztva a fenyőgerendákból összeékelt tartó gerendákat, minden nyílásban 8 párt. 1886-ban a jármoknak jégzajlás elleni védelme érdekében kétsoros cölöpözött jégtörők épültek a jármok elé. 1891-ben Szolnokon a Tisza folyót átívelő mederhíd mellett még 6 db ártéri híd volt található.17 Szolnok utolsó fahídja több mint fél évszázadig szolgálta a közlekedést. A híd tragédiája 1909. március 15-én következett be, amikor a Tiszán levonuló hatalmas jégár elsodorta a tiszai fahidat. A fahidak korszaka a város alatt folyó Tiszán ezzel véget ért. A következő híd már vasszerkezettel és betonpillérekkel készült. A pilléreket és a hídfőket a Szolnoki Allamépítészeti Hivatal, a vasszerkezetet Mihailich Győző tervezte. Az alépítmény építési munkáit a Gregersen G. és Tsa, a felszerkezetének kialakítását dr. Lipták és Tsa cég végezte el. A hídfők és a két mederpillér a vízszintig betonból készült, a víz feletti részeknél azonban már terméskő falazatot alkalmaztak, s ezt később vonták be faragott kő burkolattal. A vasszerkezet szerelési munkáit 1910 őszén kezdték el. A híd próbaterhelését 1911. június 21. és 23. közötti időpontban tartották. A híd két hídfőből és két pillérből állt, nyílásainak beosztása 54,85 m + 79,38 m + 54,85 m. A szerkezet külsőre az akkori Ferenc József hídhoz hasonlított. „Gerber tartós" rácsos 195
