Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Akik a Kádár-korszakban is messzire vágytak... „Disszidens" perek a Szolnoki Járásbíróság iratanyagában
dott és a helyzetével elégedetlen fiatalember volt. A középiskolát abbahagyta és munkahelyeit váltogatta. Többre vágyott, verseket és novellákat írt. Abban reménykedett, hogy a műveit külföldön sikerül majd megjelentetni. A Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott, mint díszletmunkás. Ezután Szekszárdon egy üzemben lett gépkezelő. Cs. F. több rokona Nyugaton élt. Egyik nagynénje Milánóban lakott, de Belgiumban, az NSZK-ban és az USA-ban is volt rokonsága. Mivel Cs. F. korábbi börtönbüntetése, H. J. a még le nem töltött katonai szolgálata miatt nem kaphatott útlevelet, elhatározták, hogy Jugoszlávián át Olaszországba szöknek. 1972 januárjában turistatérképekkel és egy, a Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtárból kikölcsönzött olasz társalgási zsebkönyvvel felszerelkezve Szekszárdról autóbusszal Pécsre és onnan Siklósra utaztak. Beremendre vonattal mentek volna tovább, ám egy polgári ruhás személy igazoltatta és bekísérte őket a határőrségre. A Szolnoki Járásbíróság Cs. F-t egy év két hónap szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a büntetést súlyosbítva azzal, hogy feltételesen nem bocsáthatták szabadon. H. J-re nyolc hónap börtönbüntetést szabtak ki. Cs. F. a szombathelyi szigorított börtönből, H. J. Algyőről, a nagyfai börtönből szabadult. Cs. F. 1984-ben sikeresen külföldre szökött és Kölnben telepedett le. Hányatott élettörténete és családjának kálváriája külön tanulmány tárgyát képezhetné. Dr. V. I. 39 éves főorvos és dr. V. I-né 28 éves egészségügyi ellenőr, szolnoki lakosok. Vád: Hazatérés megtagadása.23 23 MNL JNSZML XXV. 13. b. 953/1972. Dr. V. I. az egyik megyei egészségügyi intézményben dolgozott. Az egyetemet Summa cum laude minősítéssel végezte el. Kiváló tanulmányi eredményei miatt Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Diplomájának megszerzése után egyetemi tanársegéd volt Szegeden és onnan került Szolnokra laborvezetői munkakörbe. Mivel az édesapja 1945 előtt napszámos volt, dr. V. I. többször hangoztatta, hogy nagyon hálás a rendszernek, amiért tanulhatott. Elvégezte a Marxista - Leninista Esti Egyetemet és propagandista megbízást vállalt a szakszervezeti oktatásban. Anyagi helyzetével azonban elégedetlen volt, noha havi 10 ezer Ft-ot keresett, az akkori átlagbér több mint négyszeresét. Első házasságából származó két gyermekével, feleségével, közös gyermekükkel és dr. V. I. édesanyjával együtt hatan laktak egy lakásban. Az idős asszony szegedi lakását eladta és annak árából bútorozták be fia szolnoki lakását. Az anyós és a menye azonban nem jött ki jól egymással. Dr. V. I. és felesége a Balatonon megismerkedett egy francia orvos házaspárral, akik sokkal jobb anyagi viszonyok között éltek, mint ők. Drága autóval érkeztek, míg nekik csak egy használt Volkswagenjük volt. Lille-be szerettek volna kijutni és ott letelepedni, ahol a francia ismerőseik laktak. Dr. V. I. jól beszélt angolul, németül olvasott és franciául is elkezdett tanulni. 1972 júliusában a házaspár a három gyermekkel Ausztriába utazott. Itthon azt mondták, hogy Bulgáriába mennek nyaralni. Dr. V. I. az első feleségével sem közölte, hogy közös gyermekeiket Nyugatra kívánja kivinni. Először a Bécs melletti traiskircheni menekülttáborba kerültek, ám Franciaországba nem sikerült letelepedési engedélyt szerezniük. Még 180
