Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Akik a Kádár-korszakban is messzire vágytak... „Disszidens" perek a Szolnoki Járásbíróság iratanyagában
CSEH GÉZA AKIK A KÁD ÁR-KORSZAKBAN IS MESSZIRE VÁGYTAK... „Disszidens" perek a Szolnoki Járásbíróság iratanyagában A disszidálás és a disszidens fogalmak latin szavakból származnak, és évszázadok óta előfordulnak a magyar szóhasználatban. Eredetileg elkülönülést, külön úton járást, majd a polgári politikai viszonyok kialakulásától valamilyen politikai pártból kilépést, illetve kilépettet jelentettek. Mivel a többséggel szembenállókra és a közösségből, adott esetben a honfitársai közül kiválókra is alkalmazták, a pártállam időszakában sajátos értelmezéssel a külföldre szökötteket disszidáltaknak, vagy disszidenseknek nevezték. A jogi eljárások során azonban a hivatalos szóhasználat szerint tiltott határátlépés, tiltott határátlépés kísérlete, vagy előkészülete, továbbá hazatérés megtagadása címén emeltek vádat ellenük. Múltbeli, enyhén pejoratív kicsengésük ellenére tanulmányunkban a disszidálás és a diszszidens szavakat használjuk. Ugyanis a Kádár-korszak szlengjében - a sajtóban és a közbeszédben is - általánosan ezekkel jelölték az engedély nélkül külföldre távozott, vagy szökéssel próbálkozó és az útlevéllel kiutazott, de haza nem térő honfitársainkat. Az emigráns kifejezés kényszerítő politikai okot sejtet, ami a Szolnok megyéből Nyugatra szökött személyek esetében elvétve fordult elő, ezért legtöbbjükre nem alkalmazható. Az 1956-os forradalom résztvevőinek egy része politikai okból, vagy a megtorlástól félve távozott Nyugatra, ám a számuk viszonylag alacsony volt1 és távollétükben bírósági eljárást sem külföldre szökésük, hanem a forradalomban betöltött szerepük miatt indítottak ellenük. Azokat, akik 1956. október 23. és 1957. január 31. között távoztak az országból, de valamelyik magyar külképviseleten jelentkeztek és 1957. június 30-ig hazatértek, tiltott határátlépésért nem állították bíróság elé.2 A később disszidáltak, vagy szökni próbálkozók ellen már vádat emeltek és ítéletet is hoztak ügyükben. 1 1956 novemberében-decemberében elsősorban értelmiségiek, diákok és a forradalmi szervek vezetői távoztak Szolnok megyéből Nyugatra, de néhány fiatalabb munkás is volt közöttük. Az orvosok közül viszonylag sokan, mintegy tizenegyen választottak új hazát maguknak. 2 A meghirdetett amnesztia ellenére előfordult, hogy az önként hazatérteket bíróság elé állították, ám sohasem tiltott határ átlépés vádjával, hanem az 1956 októberében-novemberében véghez vitt tetteikért. 3 Az 1970-es évektől az utazási irodák által biztosított minimális zsebpénzzel csoportos utazásokon évente is részt vehettek a magyar állampolgárok. A Kádár-korszakban a kommunista diktatúra enyhülésével elvileg lehetővé vált az utazás a nyugati országokba és 1963-tól megszaporodott a Nyugatra látogatók száma. Ám magánutazásokra csak három évenként, rendkívül szűkös valutakerettel kaphattak lehetőséget a magyar állampolgárok.3 Azok, akik politikai szempontból megbízhatatlannak számítottak, továbbá a hivatásos katonák és a rendőrök nagy része, a katonai szolgálat előtt álló fiatalok és a nemrég leszerelt sorállományú határőrök nem utazhattak nyugati országokba. Az útlevélkérelmekhez a munkahelyek vezetőinek jóváhagyását is mellékelni kellett. 171
