Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
Képzőművészei. Rudnay Gyula néhai festőművészünk Csokonai-ihletésű művészete. Alapos kiegészítésre szorul, de erről már publikáltam valamennyit az Alföld című debreceni folyóirat 1973. novemberi, Csokonai emlékszámában. Művelődéstörténet. Témája: Énekes Nagy István költő-prédikátor, mint anekdoták hőse, azután a valódi életútja, költészetének hatása Adyra, iskolapolitikája. E - mai napig befejezetlen - munkámnak eddig elkészült részeit elküldöttem egy 1982. évi irodalomtörténeti pályázatra, s a Magyar Irodalomtörténeti Társaság második díjjal jutalmazta azt 1982. december 9-én. /:első díjat nem adtak ki, hanem két második és egy harmadik díjat:/. Naplótöredékek. A két világháború közötti magyarországi társadalmi erjedés egyes jelenségeiről, különös tekintettel Szabó Dezső eszméire és a Bartha Miklós Társaság működésére. Most még csak szétszórt állapotban fekszik az eddig feljegyzett - összegyűjtött anyag. Erre a munkámra különösképpen áll, hogy kizárólag a fővárosban helyezhető végleges formába, a még élő visszaemlékezőkkel egyeztetés alapján. Hajdúböszörmény, 1988. július 1." Kultsár Szabolcsné Újlaki Zsuzsanna emlékei „Úgy érzem, ami bennem érték, Nagy szüleimtől, s az egyszerű falusi emberektől ragadt rám alapvetően.” Ami engem illet, én boldog voltam falun, számomra üdülés volt Kismarján lenni 6 és 10 éves korom között. Miért is voltunk kitelepítve? Talán kellett valakinek a pesti lakásunk, amely a Kosztolányi Dezső tér 4. szám alatt volt, csak akkor még Lenke térnek hívták. Én ott születtem 1945-ben. A lakás eredetileg Édesapámé, Graul Róberté volt, aki Nagybátyám, Harmos Géza56 legjobb barátja és iskolatársa volt. 56 Harmos Géza az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza, 1951-ben feleségével és 11 hónapos kisfiával kitelepítették Kismarjára. (Emlékiratai 15-16. p.) Nagymamám, Bobánovits Paula (Pali) Csáktornyáról származott. Első férje igen hamar meghalt, így a két kislányukat, Anyukámat (Csertői Margit), akit Matyónak becéztek (sz. 1918) és Júliát (sz. 1922) egyedül nevelte, varrásból tartotta fenn magukat. A harmincas években ismerkedett meg Gecsányi Ágostonnal, aki az én drága Nagyapám lett, imádtuk egymást. O viszont katonatiszt volt, Horthy Miklós ezredese. Nagyon jó ember volt, senkinek sem ártott, talán ezért is úszta meg „csak" kitelepítéssel, ellentétben több bajtársával, akiket kivégeztek. Anyukám 1944-ben férjhez ment Graul Róberthez, s az egész család együtt lakott a Kosztolányi téren. Apám sok ok miatt 1946-ban disszidált, Anyu miattam -1 éves voltam akkor - nem ment vele. Három év múlva törvényesen is elváltak. Apám akkor már Argentínában élt, új családot alapított. Harmos Géza édesanyám testvérét, Júliát feleségül 157
