Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
Testvéreimmel Budapesten 1950-ben Barna, Szabolcs és Levente marhavagonokba pakoltak, amivel egy fél napig vonatoztunk ismeretlen helyre. A vonat néha megállt, és apánk, ha embert látott a vonat mellett, esetleg egy állomáson, mindig megkérdezte, hol járunk, merre megyünk. Úgy emlékszem, a déli órákban történt, hogy végleg megálltunk, és kipakoltak bennünket bútorainkkal együtt a sínek mellé egy kis állomáson. Ez volt Jászboldogháza. A rakodás során a bútorainkat összecserélgették, és édesapánk azt mondta, menjünk végig a soron - ahol a kipakolt bútorok voltak álldogáló gazdáikkal -, és próbáljuk megkeresni a mieinket. Ez meg is történt, és vissza is tudtuk cserélni a bútorainkat. Emlékszem a jászboldogházi állomáson történt névsorolvasásra is, ami némi bonyodalommal járt. Nem stimmelt a nyilvántartás. Kiszólították ugyanis dr. Kultsár Barnabást és feleségét, helyette viszont dr. Kultsár Barnabás és három fia volt jelen, mivel a nyilvántartás szerint őket kellett elhozni Pestről. Mint később megtudtam, ennek előzménye is volt. Édesapánk befolyásos személyiség volt Budapesten, mint ügyvéd és bíró, de politikusként is ismerték a nevét. Ügyvédi irodájának az új rendszer számára nem szívesen látott személyek is ügyfelei voltak, ami megalapozta az ő kitelepítését, eltávolítását a közéletből. Édesapánk tudomást szerzett arról, hogy mi vár rá, ezért 1950-ben jogilag elvált feleségétől, hogy őt és minket, gyermekeiket megóvhasson a kitelepítés várható tortúráitól. Hát ez nem egészen sikerült, de ő nem hagyta anynyiban a dolgot. Budapesten maradt ügyvéd barátja révén megtámadta saját korábban megnyert válóperét annak érdekében, hogy a korábbiakkal ellentétben minket, gyermekeket a bíróság ne az apának ítélje, hanem az anya gondjaira bízza. Sikerült elintéznie, hogy a két 6 év alatti gyermekét a bíróság az anyának ítélje, és így csak bátyánk, Barnabás maradt édesapánkkal Jászboldogházán a kitelepítés végéig. Édesapánk 1969-ben 152
