Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből
„Budapest területéről azonnali hatállyal kitiltom"3 3 A kitelepítési határozatok szövegéből. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (Továbbiakban: ÁBTL) valamennyi kitelepítettről külön dossziéban őrzik az iratanyagot. 4 DESEWFFY Tibor - SZÁNTÓ András: „Kitörő éberséggel" A budapesti kitelepítések hiteles története. Budapest, 1989. 53-54. p. 5 JESZENSZKY Iván: Kitelepítettek. Dokumentumregény. Bp. 1995.; HANTÓ Zsuzsa: Kitiltott családok című összefoglaló munkájában az 50-es évek valamennyi magyarországi kitelepítési formájával foglalkozik. Bp. 2010. (második, javított és bővített kiadás) CD melléklettel. 6 DESEWFFY T. - SZÁNTÓ A. 1989. 98. p. 7 Bővebben: BESENYI Vendel: Nem beszéltek a velük történtekről. In: PAPP I. 2013. 50-72. p. 8 A kitelepítések történetéről az első átfogó, tudományos igénnyel íródott munka: SZÉCHENYI Kinga: Megbélyegzettek. A kitelepítések tragédiája. Pomáz, 2008. 9 DESEWFFY T. - SZÁNTÓ A. 1989. 56. p. A második világháborút követően a kommunista hatalom igyekezett megszabadulni a korabeli szóhasználat szerint osztályidegen vagy reakciós elemektől. „A párt lépten-nyomon, szinte az élet minden lehetséges területén és összefüggéseiben valamilyen rejtőzködő ellenséget keresett - és talált. Talált akkor is, ha a végletekig kellett elmennie, hogy bebizonyítsa: ez az ellenség létezik."^ Az idők folyamán a nép ellenségeinek köre a hatalom érdekeinek megfelelően újabb és újabb rétegekkel bővült. Ellenségre azért is szükség volt, hiszen a gazdaság számára meghatározott elérhetetlen célok kudarcáért felelősöket kellett keresni. A lényeg az ellenük való folyamatos harc, melynek eszközei közé tartozott többek között az internálás és a kitelepítés. Ezekben az eljárásokban közös volt, hogy látszólag törvénysértés nélkül, érvényes jogszabályok alapján, de jogerős bírói ítélet nélkül történtek. Elsőként a magyarországi német kisebbség kitelepítésére került sor, háborús bűnökre, illetve külpolitikai kényszerekre hivatkozva. Ezt követte 1949-50-ben a jugoszláv határszélekről a hortobágyi internálótáborokba történő kitelepítés, ahol embertelen körülmények között, megalázó helyzetben éltek évekig a családok.5 1951-ben pedig a budapesti osztályidegeneknek minősített családok kitelepítésére került sor, akiket Budapesttől távoli vidékek falvaiban kuláknak bélyegzett családokhoz telepítettek. A vidéki osztályellenség, a kulákság elleni küzdelem már korábban kezdődött, s erre az időre az érintettek nagyon sok megpróbáltatáson mentek át. A kulákkérdés „rendezésével" egyszerre két célt kívántak elérni: elszigetelni és felszámolni a gazdaságilag sikeres, a falun belül nagy befolyással rendelkező réteget, másrészt félelmet kelteni a birtokos parasztság minden rétegében. A kuláknak nyilvánított családoktól csaknem 65 ezer lakóházat és 16 ezer gazdasági épületet tulajdonítottak el.6 A kulákság mellett a parasztságnak szinte minden rétegét érintették a meghurcoltatások, a büntetések, a teljesíthetetlen beszolgáltatást kötelezettségek.7 A budapesti családok 1951 májusában kapták meg az első kitelepítési határozatokat.8 Kiválasztásukban a származás vagy a háború előtt viselt tisztség játszott szerepet, de hasonlóan fontos szempont volt az értékes budapesti ingatlanok és anyagi javak megszerzése.9 A kitelepítések nyomán felszabaduló villákat, belvárosi lakásokat az új elit tagjainak szánták. A családok ezt megelőzően is számos törvénysértést szenvedtek el. Az államosítás 129
