Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 35. (Szolnok, 2021)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Tanügyi vezetők a politika útvesztőjében. Karriertörténetek Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a második világháború után
zott családjához Dombóvárra. Itt közép- és népiskolai tanulókat kezdett tanítani, majd a Vörös Hadsereg bevonulása után közmunkát végzett. 1945. február 8-án, 6 napi utazást követően érkezett vissza Szolnokra.101 101 Uo. 102 Ehhez a kérdéshez lásd: MUCSI László: Az iskolai oktatás újraindulása a Tiszazugban és környékén a második világháború után. In: CSÖNGE Attila - POZSGAI Erika - SZABÓNÉ MASLOWSKI Madien (szerk.): Zounuk. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának Évkönyve. 32. Szolnok, 2018. 212- 222. p. 103 MNL JNSzML XVII. 416. Szolnoki Igazoló Bizottság ir. Tanítók. Horváth Ferenc igazoló nyilatkozata 1945. február 20. 104 Uo. Kimutatás azon egyénekről, akik a 15/1945. M. E. sz. r. a. igazolásukat kérik. 105 Korszakunkról jó összefoglalást nyújt KARDOS József: A magyar iskola elmúlt évtizedei (1945-1996). In: BALOGH László (szerk.): Iskola a magyar társadalom történetében. Konferencia a Magyar Tudományos Akadémián. 1996. november 12. Budapest, 1997. 69-74. p. 106 MNL JNSzML IV. 411. Közigazgatási Bizottság ir. 1.10-1947. A tanfelügyelő 1946. június havi jelentése. 1946. július 4. Az igazolóbizottságok eljárásait megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a közalkalmazottak cselekedeteinek háború utáni megítélésekor terhelő körülményként merülhetett fel a Vörös Hadsereg elől való menekülés.102 Nem véletlen, hogy Horváth is hosszan értekezett igazoló nyilatkozatában arról, hogy amit ő csinált, az valójában nem számított menekülésnek. Érvelése körmönfont volt, ugyanis azt állította, hogy nem ő menekült el, hanem a hivatala, így Szolnokon való tartózkodása okafogyottá vált, ezért ment Dombóvárra.103 A tények megfelelő szemszögből való bemutatása nagyon fontos volt, a front közeledésekor állomáshelyüket elhagyó közalkalmazottak tetteinek megítélése ugyanis az igazolóbizottságon múlott, amely két hasonló esetben az egyik közalkalmazottnál a távozás tényét terhelő körülményként is számításba vehette, a másiknál viszont figyelmen kívül hagyhatta, vagy indokoltnak ítélhette meg. Gondoljunk csak Jakab Lászlóra, akit az igazolóbizottság amiatt is számon kért, hogy eltávozott Szolnokról. Horváth kétszer is a Dunántúlra utazott, cselekedetét mégsem ítélték meg negatívan, sőt a szolnoki bizottság minden kétség nélkül igazolta,104 hamarosan pedig komoly vezetői pozíció betöltésére is alkalmasnak bizonyult. Horváth alkalmasságát illetően valóban konszenzus uralkodhatott a pártok és a közigazgatás vezetői között, amit az is alátámaszt, hogy a következő években személye stabilitást hozott a vármegyei népoktatási kerület életébe. 1949 őszéig folyamatosan ő töltötte be a tanfelügyelői állást, jóllehet súlyos kihívásokkal kellett szembenéznie, Magyarország oktatási rendszere ugyanis ez idő alatt hatalmas változáson ment keresztül.105 Az 1945-46-os tanévben óriási gondot okozott az iskolákban keletkezett háborús károk helyreállítása. A tanfelügyelő év végén tett jelentéséből kiderül, hogy számos településen nem állt megfelelő számú tanterem a tanítók rendelkezésére, ugyanis az épületek háborús sérüléseit, az ablakok és ajtók hiányát még nem sikerült orvosolni. A tanfelügyelő folyamatosan próbált közvetíteni az iskolák és a közigazgatási hatóságok között annak érdekében, hogy az egyes elöljáróságok közmunkával hozassák helyre a tantermeket és a tanítói lakásokat.106 Emellett megindult az egész oktatási rendszert érintő általános iskolai reform, amelynek megvalósításakor szintén komoly feladatok hárultak a tanfelügyelő- 112
