Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
saját pártjuk elvárásainak akartak megfelelni, akár a többségi társadalom elvárásaival is szembemenve. Nem egyszerűen elitváltás történt tehát, hanem a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok radikális átalakításával felszámolták az elitképződés addigi rendszerét is. Az új helyi hatalmi elit ezáltal nómenklatúrává vált.134 134 A témával kapcsolatban bővebben lásd: HUSZÁR Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon 1945-1989. Budapest, 2007. 135 BALOGH S. 2000. 389. p. 136 HUBAI L. 2006. 61. p. 137 STANDEISKY É. 2012.138. p. 1945-ben az önkormányzati testületek és a képviseleti demokrácia más intézményei mellett akár hosszabb-rövidebb ideig, akár állandó jelleggel léteztek olyan szervezetek is, - nemzeti bizottságok, üzemi bizottságok, szakszervezetek, földigénylő bizottságok, stb. - melyeket több kutató szerint is a közvetlen demokrácia megtestesítőiként lehetne jellemezni. Balogh Sándor álláspontja, hogy Magyarország éppen ezért joggal volt a szó pozitív értelmében népi demokráciának tekinthető. Szerinte csak 1949-et követően szűnt meg létezni e valódi népi demokrácia, melynek fogalmát az uralkodó politikai erő ezután is évtizedekig használta, s így le is járatta.135 Hubai László ugyanakkor - korlátozott polgári demokráciaként meghatározva az 1945- ös választások után kialakult viszonyokat - maga is a képviseleti demokrácia egyik korlátját, s a közvetlen demokrácia intézményeit látja a különböző helyi, népi szervekben.136 Standeisky Éva pedig azon álláspontot hangsúlyozta a nemzeti-, üzemi bizottságokkal, szakszervezetekkel, új kulturális társulásokkal és más szervekkel kapcsolatban, hogy azokat nem a kommunisták, hanem maguk a változásokban érdekeltek csoportjai hozták létre.137 Álláspontjuk annyiban vitatható, hogy a népi, közvetlen demokráciát elvben megtestesítő közigazgatási szervekben, a nemzeti bizottságokban a politikai erők nem támogatottságuk arányában voltak jelen, így a „nép" egésze helyett egyes erősen felülreprezentált rétegeinek képviselői irányították a helyi döntéshozatalt, akiket önjelölt politikusok választottak ki saját maguk közül, a feladatokat egymás között felosztva.138 A valódi, közvetlen demokráciát megtestesítő népgyűlések helyett is egyes pártok, leginkább az MKP és hozzá csatlakozó szövetségesei tömegrendezvényeiről és akcióiról beszélhetünk ezekben az években.139 Nem véletlen, hogy az 1945-ös nemzetgyűlési és budapesti önkormányzati választások fényében az MKP épp a közvetlen népakarat helyi szintű és teljes körű megnyilvánulását, a vidéki önkormányzati választások megtartását igyekezett minden eszközzel megakadályozni. Egy valóban népi jellegű, közvetlen demokrácia másik megnyilvánulási formája a civil önszerveződés lehetett volna. Ebből a szempontból különösen fontosak lehettek volna a munkás önigazgatás szervei, a szakszervezetek és üzemi bizottságok. Ezeket a munkáspártok kezdettől fogva ellenőrzésük alatt tartották, ami az ipari munkásság szervezetei esetében magától értetődő, de az értelmiségi szakszervezetek esetében azt látni, hogy már 1945 tavaszán ellehetetlenítették nem munkáspárti vezető megválasztását (akár szovjet katonai segítséggel is, ahogy az Szolnokon az első értelmiségi szakszervezetnek, a peda265
