Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
A Tanácsköztársaság aztán napokon belül megbukott és a román hadsereg nemcsak Szolnokra, hanem a fővárosba is bevonult. Tary Anna augusztus 11-én jelentkezett ismét Bihary István tanfelügyelőnél, aki azonban azzal fogadta, hogy még szinte meg sem érkezett Szolnokra, máris panaszt emeltek ellene. Felszólította, hogy „ne politizáljon és ne lazítsa az oláh katonákat, mert állásába kerül és ügyeljen, mert figyelik".219 219 Uo. Szattobekné Tary Anna levelei, 1922. április 17. és június 21. 220 Uo. Szattobekné Tary Anna a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, 1922. december 4. 221 Uo. A Közigazgatási Bizottság fegyelmi választmányának ülése, 1922. május 10. 222 Uo. A 18. gyaloghadosztály hadbírósága. Kivonat az 183/1920. számú ítéletből. 223 Uo. A Közigazgatási Bizottság határozata, 182/1920.1920. március 20. Másnap, 1919. augusztus 12-én máris következménye lett a tegnapi intésnek: elfogták és átadták a román 20. hadosztálynak, amely két hónapig tartotta lefogva Szolnokon, majd október 10-én három évi „javító" börtönbüntetésre ítélték. Ekkor Ceglédre, majd egy hét múlva Kolozsvárra szállították. Kik vallottak tehát Szattobekné ellen? Két kollégája, csak ők. „A főtárgyaláson előttem esküdött meg a két magyar tanítónő, anya és leánya, hogy szidva az oláhokat, gazember tolvajoknak neveztem az oláh katonákat és államot. "220 Szattobekné feljelentéssel vádolta Muhyékat, amit mind ők, mind a fegyelmi választmány tagadott, illetve el nem ismert. Muhy Mária 1922- ben mindenesetre módosította korábbi vallomását, és elismerte, hogy elítélt kolléganője nem gyalázta a román hadsereget. Ezt a súlyos és hihetetlennek tűnő állítást (hiszen erre alapozva döntöttek úgy a románok, ahogy döntöttek) Muhy édesanyjának sikerült fokoznia: „egy alkalommal kérdezte tőle Braun Vilmos kárpitos az utcán, hogy őkicsoda, akkor mondotta Braunnak, hogy ez az a kommunista érzelmű tanítónő, és akiről már beszéltek". Braun Vilmos szerint Muhyné ki is egészítette az információit: „az ilyent nem kellene engedni, hogy szabadon járjon". Braun ezt jelentette Kőszegi Sándor detektívnek, aki természetesen intézkedett is.221 1919. december 26-án a bukaresti felsőbb katonai bíróság megsemmisítette a szolnoki ítéletet, egyben utasította a szebeni 18. gyaloghadosztályt új tárgyalás megtartására. 1920. augusztus 11-én az új hadbíróság „nem bűnösnek nyílvánította Szattobek Károlyné asszonyt szolnoki lakost az erdélyi hadsereg főparancsnokának 21. és 25. /módos/ számú rendelete ellen való vétségében" és azonnal szabadon bocsátották.222 További hosszú hónapok teltek el, míg valóban hazaindulhatott. Csak 1922. január 10-én érkezett Szolnokra és január 18-án jelentkezett a tanfelügyelőségen. Ekkor szembesült azzal a ténnyel, hogy távollétében fegyelmi vizsgálatot is elrendeltek ellene - szintén a Muhyak feljelentésére. A Cziriák Gyula által vezetett vizsgálat idejére felfüggesztették és illetményének 1/3-át visszatartották. A vádak ezúttal a következők voltak: • „a kommunizmus alatt erősen vörös érzelműnek mutatkozott és ennek kifejezést is adott" • „egy alkalommal lelkes szavakban dicsőítette a vörös hadsereget" • „rémhírtejesztőnek minősítette azokat, akik a vörös hadsereg visszavonulásáról beszéltek" • „amikor a vörösök előrenyomulóban voltak, Törökszentmiklóson 1919 júliusában ő volt az első, aki a vörös jelvényt felrakta a vörösöknek és kijelentette, hogy szívvel-lélekkel együtt érez a vörösökkel" • „a román katonákat Törökszentmiklóson a vörös eszméknek igyekezett meghódítani"223 149
