Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
A f egy verneki svábság asszimilációja szempontjából a málenkij robot, illetve a hazai svábok kollektív bűnössé nyilvánítása egy korszak lezárásaként értelmezhető. Bár ekkorra már a fegyverneki németek nyelvileg elmagyarosodtak, mégis származástudatuk, életfelfogásuk, gazdálkodásuk erősen kötötte őket szüleik, nagyszüleik világához. 1945 után Magyarországon a kollektív bűnösség terhe alatt a svábok egy része kitelepítésre lett ítélve, az itthon maradtak viszont a háborút követő években megtűrt elemként élhettek. Az 1941- es és az 1949-es népszámlálás adatai közötti különbség jól szemlélteti a hazai németek életében bekövetkező korszakváltást. Fegyvernek anyanyelvi és nemzetiségi kimutatásai szinkronban állnak az országos adatokkal. Ezekből megállapítható, hogy nemcsak az anyanyelvet, hanem a nemzetiségi kötődést bevallók száma is az 1941-es kimutatás töredékére esett: mindkét adat 95% feletti fogyást tükröz.140 Az 1949-es népszámlálás adatai alapján csupán 1 személy vallotta magát Fegyverneken német anyanyelvűnek és ketten német nemzetiségűnek.141 140 OLASZ Lajos: Magyarország nemzetiségi összetételének változása a II. világháborút követő években. In: Társadalomtudományi gondolatok a harmadik évezred elején. 226. p.; http://www.irisro.org/ tarstud2013aprilis/37OlaszLajos.pdf 141 Magyarország településeinek népszámlálási-etnikai adatbázisa (Fegyvernek); https://mtatkki.ogyk.hu/ nepszamlalas_adatok.php Az II. világháború utáni évek annaházi hangulatát jól tükrözi Elbert Adám visszaemlékezése. Mivel nemcsak az ő, hanem unokatestvéreinek az édesapját is elhurcolták, így abban az időben az egymást segítő anyák, itthon maradott asszonyok nevelték együtt a gyermekeket és végezték a nehéz fizikai munkát is a ház körül. Elbert Adám még hallotta a német társalgást az édesanyja és az akkori szomszédja, Branstetter János között, amelyet állítása szerint akkor folytattak, ha a gyerekek előtt bizalmas dolgokról volt szó. Egyszer viszont kérdőre vonta az idősebbeket, hogy őt miért nem tanítják németül? Erre Branstetter János válasza a következő volt: „Ha nem akarsz kötelet a nyakadba, ne foglalkozz vele!" - emlékezett vissza Elbert Adám 2019 júliusában. A málenkij robotból hazatérők közül mindenki a lehetőségeihez mérten próbálta folytatni vagy újrakezdeni életét a régi lakóhelyén, mások elköltöztek. Voltak azonban olyanok is, akiknek a visszailleszkedés szinte lehetetlennek tűnt a szovjet lágerekből hozott lelki megpróbáltatások, betegségek következtében. A szocialista rendszer konszolidációja után a túlélők többségéből családapák, édesanyák, később nagyszülők lettek. Az özvegyen vagy félárván maradt családtagok nem egy esetben csak évtizedek múltán értesültek hivatalosan a távolban elhunyt hozzátartozó haláláról. Később, a rendszerváltást követően végre a hazatértek és családjaik nyilvánosan is kibeszélhették magukból mindazt, ami évtizedek óta fájó emlékként kavargóit bennük. IV. 7. A szocializmus évtizedei A Kádár-korszak társadalmi felfogásában a nemzetiségi és a vallási kötődés tabutémának számított, ahogyan azt az 1970-es népszámlálás tükrözi (nem kérdeztek rá/nem publikál70
