Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
elhagyták a községet. A korabeli sajtóból értesülhetünk arról, hogy a fegyvernek! Volksbund vezetőjét elfogták, majd a kaszinóba hurcolva (ma Művelődési Ház) félholtra verték. Innen továbbszállították a szolnoki kórházba, ahol belehalt sérüléseibe. A tudósítás megjegyzi: „Az eset azért súlyos és jelentős, mert az áldozat, mint fasiszta vezér értékes adatokat tudott volna szolgáltatni a Volksbund és a nyilas párt tagjairól."129 1944. november végén 254 személyt tartottak nyilván az elmenekültek listáján.130 129 Szolnok megyei nyilas-terror 1945-ben. In: Kis Újság, 1945. szeptember 22. sz. 130 KÉZSMÁRKIZ. 1989. 51. p. 131 Dollinger Julianna által a Szovjetunióból hazahozott és megőrzött névsor. Jelenleg családi hagyatékban van. A Fegyvernekről elhurcoltak száma a Bereczkyné Dollinger Julianna által a fogságból hazahozott névsor és a megyei levéltárban őrzött kimutatás alapján állapítható meg. Az általánosan elfogadott létszám 146 fegyvernekit jelöl meg, bár ennél több személyt vittek akkor el a gyűjtőállomásról 1945. január 6-án. Amennyiben az elhurcoltakhoz soroljuk azokat, akiket a környező falvakból gyűjtöttek be - ám korábban Fegyvernekről származtak el - (pl. a kenderesi Gruber Keresztély, a kuncsorbai Széman István, stb.), - úgy a kényszermunkára elvitt fegyvernekiek száma a másfél százat is meghaladja. Az eredeti listán az életkor mellett feltüntették az elhurcolt lakhelyét és édesanyjának nevét. Ez alapján megállapítható, hogy a malenkij robotban valamennyi településrész érintett volt, nem kizárólag annaházi és szapárfalui jelenség. Találunk itt az Újtelepről, Kudelka-telepről, Fegyvernek tanyavilágából (pl. Csíkos) származót, az viszont bizonyos, hogy a legtöbb személy annaházi származású. Az elhurcoltak közel ötödé 20 év alatti volt, néhányan közülük még csak a tizenhetedik életévükben jártak.131 A málenkij robotra elhurcoltak itthon maradott családtagjaira is a terror és a megfélemlítés várt. 1945 áprilisának egy éjjelén számos annaházi asszonyt, családanyát gyűjtöttek be és vittek el több hónapig tartó fogságra a Törökszentmiklós határában lévő pusztaszúri gazdaságba. Ennek célja a kényszervallatás volt - meséli Czakó Ferencné Engler Erzsébet, aki 12 évesen élte át a borzalmakat. Nemcsak édesapját és egyik testvérét vitték el málenkij robotra (édesapját a donbászi szénbányákban elhunyt első f egy vernekiként tartjuk nyilván) hanem édesanyját is hónapokra elszakították tőle 1945 tavaszán. így őt és testvérét a rokonság vette gyámsága alá, amíg az édesanyát haza nem engedték. A Czakó Ferencné által elmondottakat erősítette meg Tóth Józsefné is, aki apja elhurcolását követően, alig hét évesen élt át hasonló szörnyűségeket, amikor az édesanyjáért érkeztek meg a fegyveres „policárok". Tóth Józsefné a mai napig megrendülve emlékezik azokra a plafonba leadott figyelmeztető lövésekre, amelyekkel az édesanyját sürgették és fenyegették az otthonukban azon az 1945-ös tavaszi éjjelen. Ekker Anna (1924-2019), mint utolsó málenkij robot túlélő emlékezett vissza az átélt borzalmakra 2017 februárjában. Ekker Anna 1949-ben tért haza a kényszermunkából. 67
