Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
tették egymást. Mire való az, hogy egymást piszkáljuk? A fiatalok nem akarták elismerni... emlékszek rá. Például az én apám, még mindig kenne volt ez, a rengeteg (szó)... csak az, hogy a sváboktól tanulták ezt meg, az a németes hangzású, minthogy: sifon, timplis. Az én apám sokszor, tudom, volt, hogy kérdezték tőle, hogy Sándor bácsi, hány óra? - azt mondja: egy fertály kettő. Az órát fertálynak hívta. " IV. 4. Egy külső szemlélő feljegyzései Fegyvernek társadalmáról a II. világháború idejéről 1941 végén Fegyvernek községben tartózkodott Dr. Zalotay Elemér főhadnagy, aki tanulmányozta a falu csekély hely történeti anyagát, valamint terepbejárást végzett. Bár feljegyzései erősen általánosítanak, mégis érdekes adalékot nyújtanak az akkori állapotokra vonatkozóan. Fegyvernékről, majd konkrétan Annaházáról a következőket fogalmazza meg: „Az idegen hangzású nevek ellenére a község nyelvileg egységes. Néhány sváb túlzótól eltekintve kivétel nélkül magyarnak vallja magát mindenki. Nincs ellentét a két nép között felekezeti tekintetben sem. A lakosság műveltsége fölötte vegyes. Község részenkint változik. A volt svábok a legtehetősebbek, úgy szellemi, mind anyagi kultúrában az élen haladnak. Sokaknak közülük nemcsak újkeletű, hanem régen megmagyarosított neve van. Ezeknek a leszármazottai ma tehetős középbirtokosok, sajnos azonban a családok terebélye igen megritkult. Ugyanez a kép bontakozik egész Annaházán. A porták néptelenek. Egy-két öreg lézeng az udvaron, a fiatal generációt ugyancsak gyermektelen, vagy egygyermekes család képviseli. Annaháza rövidesen a múlté lesz abban a formájában, amelyben egy évszázaddal ezelőtt megalakult.114 114 ZALOTAY Elemér: Jelentés Fegyvernek község történeti múltjáról. 1942. 30. p. - Fegyverneki Művelődési Ház és Könyvtár (helytörténeti gyűjtemény) 115 Uo. 32. p. Zalotay főhadnagy összehasonlító elemzése Annaházáról a szellemi és anyagi fölényt emeli ki, míg a község középső részéről a gyermekáldás magasabb számát, ahol viszont nagy szegénységet tapasztalt. Szapárfalu lakóinak a fizikumát („katonaanyaguk jobb"), nemzeti öntudatát dicséri elsősorban, ám náluk a többi falurészhez viszonyított magasabb elvándorlási arányára mutat rá. Az újtelepi részt találta legszegényebbnek, ahol nem ritkák a nyolc-tíz gyermekes családok és még mindig magas az analfabéták aránya. Fegyvernek helyzetképének a bemutatását a következőkkel zárja: „Bizonyos dekadencia mutatkozik már. Vannak rejtett bajok is. Ilyen, hogy bőséges a nemzetiségi elem, amely bár látszólag felszívódott a nemzettestbe, a különböző származás jellemvonásai éreztetik hatásukat. Nincs nemzeti viseletűk, nincsenek egyöntetű szokásaik, s a legkisebb háziipar is hiányzik. Egyébként nem romlott nép, nevelhető és alakítható, azonban nincs lelke, egyénisége. Konglomerátum, mely természeténél fogva az első erősebb ütésre részekre esik. "115 Zalotay főhadnagy nemcsak az égető társadalmi problémákra mutatott rá, hanem láthatta azokat a törésvonalakat is, amelyek a község lakóinak nagyfokú heterogenitásából eredtek. A betelepülő és növekvő lélekszámú magyarság is többgyökerű volt a Jászság és a Nagykunság által közrefogott vidéken. Népviseletük - amennyiben az idősebbeknél még előfordult egyáltalán -, régiektől átöröklött hagyományaik - akárcsak a sváboknak - nem alkottak egységet. 64
