Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
A magyar lakosokkal való együttélés vagy egymás mellet élés során olykor sor került némi torzsalkodásra, amely nemcsak a községgé szerveződés első éveiben, de még évtizedekkel később is felütötte a fejét. Schleich Lajos is utal a két nemzetiség közötti összezördülésekre, ám konkrét esetekről nem számol be.69 Későbbről, a két világháború közötti időszakból ismerjük azokat a történeteket, amelyek a sváb-magyar ellentétről tanúskodnak. Ezekre leginkább a fiatalok körében tartott bálok alkalmával került sor, amelyek nem nevezhetők egyedinek, hiszen más falvakban, városokban is jellemző volt a rivalizálás; legfeljebb nem nemzetiségi, hanem vallási gyökerei voltak, pl. a katolikusok-reformátusok ellentéte egy-egy falun, városon belül. Győrffy István egy 1908-ban megjelent tanulmányában így írja le ezt az általános jelenséget: „A magyar fiatalság és a sváb fiatalság olykorolykor össze is verekedik, már ezt így hozza magával a virtus. Magyar nyelvű községekben meg a magyar verekedik a pápistával. A hol a pápista nincs, ott meg az alsó-vég verekedik a felső-véggel, csakhogy verekedni kell. "7Q 69 SCHLEICH L. 1934.17. p. 70 GYÖRFFY István: A Nagykunság és környékének népies építkezése. In: Néprajzi Értesítő, Budapest, 1908. 7. P-71 SÓS 1.1985. 285. p. 72 Az annaháziak egészen a központi imaházuk felszenteléséig (1855. július 26.), a szomszédos birtokon lévő Orczy Lőrinc-féle kápolnába járhattak havonta egy-két alkalommal német nyelvű misét hallgatni. In: SCHLEICH L.1934. 18-19. p. 73 Az állításnak némileg ellentmond Eichorn András 1858-as tudósítása, miszerint az újonnan átadott orgonán a tiszabői kántor játszott a magyar híveknek is. Ezen kívül Eichorn hozzáteszi, hogy „azóta minden vasárnap van prédíkácziónk fölváltva németül és magyarul, valamint szentmise is." Nem kizárt, hogy kezdetben az imaházat az annaháziakon kívül használhatták a magyar hívek is, de az is feltételezhető, hogy a kétnyelvű prédikáció az egyébként is asszimilálódó annaházi lakosságra vonatkozott. ; Forrás: EICHORN András: Tudósítás a fegyverneki katholikus hitéletről. In: Katholikus Néplap, Pest, 1858. 28. szám, II. félév - július 15. 74 SCHLEICH L. 1934. 21. p. Mivel időközben Puszta-Fegyvernek lakossága - főként a telepítések következményeként - igencsak felszaporodott, a katolikusok számaránya már 1850-ben megközelítette a három és fél ezret. Mind a magyar, mind a sváb lakosság igényeit kielégítendő egyre sürgetőbbé vált egy templom építése. Puszta-Fegyvernek egészen 1862-ig a tiszabői római katolikus egyházhoz tartozott, saját parochiája nem volt, ezért ott történt a fegyvernekiek házasságkötése, megkeresztelése.71 Vallási önállósodása a templom építésével vette kezdetét, önálló lelkész fenntartására azonban még várniuk kellett.72 A megépítendő templom helyének kijelölésével kapcsolatban viszont a két nemzetiség, a svábok és magyarok között nem volt egyezség. A svábok képesek lettek volna előteremteni a templom építéséhez szükséges költségeket - amelyhez az érsek is biztosította az anyagi hozzájárulását -, ám azt Annaháza közepén, az 1855-től meglévő imaházuk helyére képzelték el. Schleich Lajos írja, hogy az imaházat addig is kizárólag ők használhatták, a magyaroknak nem biztosítottak bejárást.73 Ugyanígy képzelték el a templom használatát is. Ezzel szemben a szegényebb sorban tengődő magyar lakosság nem lett volna képes az anyagiak előteremtésére, viszont a svábok imaházához hasonlóan ők is templomot szerettek volna, de a saját „Magyarfalu" településrészükön.74 52
