Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ORSZÁGH LÁSZLÓ: A fegyvernek! svábok asszimilációja
messég, kicsapongásoktól való tartózkodás), házépítés tekintetében bizonyos fokú egységességre (homlokzat egységes terv alapján készüljön) vonatkoztak. Rendelkeztek a belső telek eperfákkal való beültetéséről, valamint - amennyiben Annaháza már megtelepült - templom építésére is ígéretet tett a gróf úr.17 17 Gyarmat-telepítési szerződés 1845/1846. Fegyverneki római katolikus plébániai levéltár. - dobozszám: 1797- 1853. 18 TÓTH T. 1980.160. p. 19 A tiszabői római katolikus plébánia kereszteltek anyakönyvei 1815-1852; 1852-1858; 1859-1882; A fegyvemeki római katolikus plébánia kereszteltek anyakönyvei 1862-1868; 1869-1886; Huber Ferenc családkutatási adatbázisa alapján 20 ÁCS Zoltán: Nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Kossuth Kiadó, 1986.197. p. 21 A földéhségre utal egyes családok esetében (pl. Zimmer) az anyakönyvi bejegyzésekből elénk táruló népességmozgás is, akik a Fegyverneki megtelepedésük előtt már a Bácskában faluról-falura (pl. Gákováról Regőcére, illetve Bácskörtésre, onnan Kunbajára) vándoroltak. Erre a népmozgásra utal Szentkláray Jenő is: „II. József halála után 1840-ig már csak kisebb német telepítésekkel és a régebbi német gyarmatosoknak egyik helyről a másikra átköltözésével találkozunk." In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. https://www . tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/chl4s21.html 22 SCHLEICH L. 1934.14. p. 23 Eichorn András kántortanító beszámolója a fegyverneki egyházi életről. In: Katolikus Néplap, Pest, 1858. 28. szám, II. félév - július 15. 24 Eger (hetilap), 1863. december 10. A svábok Puszta-Fegy vernekre való csábításában jelentős szerep jutott a számukra kedvező földáraknak (holdanként 50 ezüst forint), ugyanis itt jóval olcsóbban vásárolhattak maguknak birtokot, mint az ország más vidékein. A Bácskában például ennek a négyszereséért jutottak volna földhöz.18 Emellett a korszakban a sváb családoknál jellemző a magas gyerekszám, amely az öröklési rendszerüknél lényeges körülmény volt. A sváb telepesek között nem voltak ritkák a tíz gyermeken felüli családok: pl.: Krenn, Müller, Federer, Szémann, Zimmer, Rebmann, Kunczer, stb.19 Hagyományosan az elsőszülött fiú vette át az apai birtokot és a testvéreit az őket illető résszel kifizette. Ezért a jó termőföldek - például a Bácskában is, ahonnan sokan érkeztek - az egymást követő generációk alatt gazdára találtak, így azok, akik birtokot óhajtottak vásárolni maguknak, megtehették ugyan, ám sok esetben már nehezen jutottak földhöz a lakóhelyükön vagy annak környékén. Ezért elköltöztek, távolabbi vidéken keresték boldogulásukat.20 Az ország különböző vidékeiről Puszta-Fegyvernekre érkező svábok esetében tehát a Szapáry grófék által a telepesek számára biztosított kedvező földárak bírtak a legnagyobb motiváló erővel.21 A svábok nem egyszerre érkeztek, hanem 1845 őszét követően folyamatosan - főként tavasszal - telepedtek le a számukra kijelölt telkeken.22 Forrásértékkel bír Eichorn András annaházi németajkú tanító beszámolója a Katolikus Néplap számára 1858-ból, amelyben a következőket írja: tizenegy éve annak, hogy mi az ország több részéről összeszedvén magunkat, összesen kétszázan Fegyverneken örök áron vett földön letelepedtünk."23 Egy másik, 1863-as tudósítás szerint „az első nagyobb telepedés 1846-ban történt, midőn gróf Szapáry Józsefné sz. báró Orczy Anna saját részéről 1860 holdat eladóvá tévén, arra 70-80 sváb családot megtelepített. "24 Ez utóbbi beszámolók és a sváboknál akkor még jellemző viszonylag magas gyermekszám 39
