Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
A helyzet tovább feszül, egyben azonban az ellenforradalmi erők bizonytalankodását már több jel mutatja. A Szabad-Európa uszit, de a szovjet csapatok előttük „érthetetlen" mozdulatai félelemmel töltik el őket. Október 31-érői november 1-ére virradóra üzemünk legszilárdabb kommunistái elhatározzák, hogy a végsőkig kitartanak egymás, s az üzem védelmében. Úgy értékelték a helyzetet, hogy a nálunk bekövetkezett ellenforradalom nem speciális „magyar" ügy, hanem olyan igen jelentékeny nemzetközi vonatkozású politikai esemény, amelynek kifejlődése nem lehet közömbös a szocialista tábor országaira. Ez az értékelés erősebbé tette a kitartásra vonatkozó elhatározásunkat. Az ilyen természetű közvetlen megbeszélések /itt-ott már „illegális" módszereket követve/ főképpen Nagy József vasöntő, Trébusz Ferenc lakatos, Farkas Lajos mintaasztalos, Vajda Ferenc munkaügyi osztályvezető, Molnár Sándor személyzeti osztályvezető, Bucsik Károlyné titkársági vezető, Gyimesi Gyula vasesztergályos, Major György udvari munkás, Laki László lakatos, Tabák Lajos gyárigazgató és mások között folytak. Dolgozóink többsége még ezekben a feszült órákban sem akart hallani semmiféle rendetlenségről, ami az ellenforradalmat segitette volna. Amikor pL: egy Nagy Kálmán nevű anyagraktári dolgozó /apja csendőr volt/ október 31-én rá akarta venni a szénrakodó telep és a szénbunker munkásait a munka beszüntetésére, aminek következtében a cukorrépa feldolgozás folyamatát hirtelen meg lehetett volna bénitani, ezek a munkások /pL: Ambrusics József, Nagy Vendel és mások/ nem hallgattak az uszitóra, hanem becsületesen tovább dolgoztak. November 2-án egy Csurgó nevű főhadnagy irányitása alatt fegyvereket hoztak a gyárba, lőszerrel, a szovjet csapatok elleni ellenállás megszervezése végett. A Munkástanács akkori elnöke /Dr. Novacsek János/ a gyár igazgatójával egyetértésben a tűzoltó szertárba záratta el a veszélyes holmit, azért, hogyha a szovjet csapatok bejönnek, senki ne férkőzhessen hozzá. November 4-én a gyár mind e fegyvereket és lőszereket felhivás nélkül adta át a bevonuló szovjet csapatok parancsnokságának. Ebben az időben a gyár, ha csökkentett üzemmel is, ha nehezen is, de rendületlenül dolgozott. A szovjet csapatok november 4-i felmentő bevonulása feloldotta az idegek feszültségét. A vasúti és az országúti közlekedés azonban az uj helyzetben teljesen megbénult, ennek következtében elfogyott a tartalék cukorrépa készletünk, s emellett a munkások tucatjai nem tudtak bejönni a gyárba dolgozni. Üzemünk finomítói részlege azonban még igy is megállás nélkül gyártotta a cukrot. A szovjet katonai parancsnokság igen hamar ismét lehetővé tette volna a cukorrépa szállítását, ekkor azonban újból fellángolt a sztrájk. Súlyosbította helyzetünket, hogy a szenünk is kifogyóban volt, s alig 5 napi tartalékkal rendelkeztünk. A bányászok, a vasutasok és a teherautófuvarozók vad és értelmetlen sztrájkja ismét leállással fenyegette üzemünket. Mi azonban most sem hagytuk magunkat. A párt vezette erőnk egy-kettőre regenerálódott /november 12-én már megvolt üzemünkben az MSZMP szervezete/, igy újból elővettük az október-végi sztrájk-periódusban bevált receptünket, azaz, „ha nem szállítjátok a cukorrépát, ha nem adtok szenet és fűtőolajat, akkor nincs egyetlen gramm cukor sem!". Törekvésünket a feldolgozás folytatása érdekében erősen támogatta László elvtárs, Katona elvtárs, a Somogy megyei, illetve a Baranya megyei Tanács elnöke, továbbá Hornyák elvtárs a Somogy Megyei Közellátási Kormánybiztos. Bár352
