Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)

ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből

fenntartását. Sztrájkoltak a vasutasok, a teherautó fuvarozók, és mi csupán 6-7 napi répa­tartalék felett rendelkeztünk. Veszélyeztette az üzemeltetés fenntartását a vasúti személy­szállítás megbénulása is, minthogy kb. 500 munkás a környékbeli falvakból napról-napra vonattal utazott be dolgozni. Megkezdődött tehát a harcunk a répafeldolgozási üzem folytatásának fenntartásáért, és biztosításáért. A sztrájkot tudatosan és keményen visszautasítottuk. Dolgozóinknak megmondottuk, hogy a sztrájk az ellenforradalmat segíti, amit mi nem akarunk! A vidéki munkások szállításához Marties és Száraz elvtárs honvédségi teherautókkal sietett segítségünkre. A vasutasok sztrájkjára azzal feleltünk, hogy teljes egészében leállítottuk a körzetünkbe tartozó megyék cukorral való ellátását, ami a felvásárlások következtében szinte átmenet nélkül éreztetni kezdte hatását. Hiába jött bárki, bárhonnan is gyárunkba cukorért, senkinek nem adtunk bár kb. 3500 tonna készlet volt a raktárban. Ellenkezőleg, magunk is, mesterségesen gyorsítottuk a felvásárlást, annak a hírnek a terjesztésével, hogy hamarosan nem lesz cukor az országban, és ha a vasút, az autófuvarozók nem folytatják haladéktalanul a répa szállítását, akkor a még fel nem dolgozott cukorrépa is tönkre fog menni. Baranya megyében annyira feszültté vált a helyzet a cukorhiány miatt, hogy a bel­kereskedelmi- és az élelmiszeripari minisztérium is beavatkozott, utasítást adván a gyár­nak a cukorszállitásra. A gyár igazgatója azonban megtagadva ezeket, üresen küldte vissza a Pécsről cukorért érkező külön-vonatot és tehergépkocsikat. Ellenállásunk segített. Elő­ször a somogyi vasutasok, majd a pécsi MÁV Igazgatóság egész területe megkezdte a cu­korrépa szállítását. Időközben növekszik a nyugtalanság a városban. Sztrájkok vannak mindenfelé. Ismeretlen egyének telefonon és névtelenül követelik, hogy álljon le a cukorgyár, s hogy a dolgozók menjenek ki az utcára tüntetni. Majd tömegesen jönnek gyárunk elé az emlitett követelé­sekkel, de fegyveres őrségünk útját állja a félrevezetett csőcseléknek. Legfeljebb egy-egy két-három tagból álló küldöttség jut be üzemünk területére, tolmácsolva a kívül ordítozok követeléseit. Dolgozóink ezeket is eltávolították minden esetben, bármit is követeltek, akár a sztrájkhoz való csatlakozásról, akár a kommunista gyár- és pártvezetők eltávolításáról volt szó. A fegyveres őrségben velünk dolgozik a Megyei Pártbizottság munkatársa, Száméi Dezső elvtárs is. Október 27-én pedig, amikor már teljes a zűrzavar, nálunk tartózkodik a Városi Pártbizottság első titkára, Hortobágyi István elvtárs. Ez utóbbival megbeszélve távolitjuk el üzemünk főbejáratáról a vörös csillagot, hogy ezzel eltereljük gyárunkról a kapu előtt dühöngő, bandákba verődött csőcselék figyelmét. Örömmel és megnyugvással fogadtuk ezekben a súlyos napokban a kaposvári honvéd helyőrség katonáinak és tisztjeinek több alkalommal nálunk járt képviselőjét, akiktől azt kértük, hogy védelmezzék meg számunkra - akár fegyverrel is - az alkotó s termelő munka lehetőségét. Ezt a felhívásunkat az akkor még a kommunisták irányítása alatt volt 349

Next

/
Oldalképek
Tartalom