Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig
vetkeztében lett az enyészeté. Az 1951-ben kialakított selejtezési rendszert a 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendelet módosította, de csak a legszembetűnőbb hiányosságokat szüntette meg.110 1962-ben még mindig azt tanították a leendő irattárosoknak, hogy azért kell selejtezni, mert a papírhiány miatt szükség van a nyersanyagra, s félő, ha nem selejteznek eleget, akkor az egész anyagot bezúzzák a nagy hiányra hivatkozva.111 Témánk szempontjából pozitív fejlemény volt azonban, hogy az 1950-es évek első felében a hazai levéltári struktúra centralizálásának következtében a megyei levéltárak gyűjtőköre megnőtt, és már nemcsak a megyei törvényhatóságok irataira koncentráltak, hanem a városok, községek, iskolák és más iratképző szervek anyagait is átvehették. Ezzel kialakult a levéltárak mai értelemben vett, széles gyűjtőköre, amely lehetővé tette, hogy minél több irat érkezzen be a levéltárakba, megmenekülve ezáltal a téves vagy szakszerűtlen selejtezésektől. 110 LAKOS J. (szerk.) 2002.41. p. 111 Az irattáros munkája. (Jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára.) (Szerk: BÉKÉNY István) Bp., 1962. 60. p. 112 CSEH Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és megtorlás időszakában. In: Zounuk. A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 30. (Szerk.: CSÖNGE Attila - MÁKOS Judit - POZSGAI Erika) Szolnok, 2016.179-180. p. 113 Uo. 184. p. 114 MNL JNSzML XXXV. 57. f. Visszaemlékezések gyűjteménye. 1. Ádám János visszaemlékezése. 1987. február 16.4. p. 2.5. Iratpusztulás az 1956-os forradalom idején Az 1956-os forradalom helyi eseményei október 23. és november 3. között az átlagosnál csendesebb körülmények között folytak le. Ennek az volt az oka, hogy az 1950-es években Szolnok megyében még alig élt nagyobb számú ipari munkásság, amely a tömegdemonstrációkat szervezhette volna és összecsaphatott volna a belügyi szervekkel. Megyénkben a karhatalom sem lőtt sehol a fegyvertelen tömegbe. A vidéki kisvárosokban és falvakban a tüntetéseken és a nagygyűléseken résztvevők száma is jóval kisebb volt, mint az iparosodott nagyvárosokban. Ennek ellenére történtek atrocitások, volt ahol a párttitkárt vagy a tanácselnököt fizikálisán bántalmazták.112 Általános jelenség volt továbbá, hogy az államhatalom megbomlásának idején a rendfenntartó szervek működési zavarait a feldühödött tömeg - nem egy esetben néhány erőszakos, kétes személy vezetésével - megpróbálta kihasználni és valamilyen elégtételt venni a korábbi hatalom képviselőin. E cselekmények közé tartozott, hogy több községben a pártházakat, a tanácsházát vagy éppen a tsz irodát feldúlták. E dúlások során iratokat is nagy számban semmisítettek meg.113 Az iratok megsemmisítésének több indítéka is lehetett. Az egyik, hogy a korábbi párttagok el akarták tüntetni a magukra vonatkozó, esetleg kompromittáló dokumentumokat. Egy visszaemlékezés szerint a jászapáti tsz-ben 1956 októberében „jó néhányan a párttagok közül meghasonultak, sőt olyasmire vetemedtek, hogy azokban a zavaros napokban behatoltak a pártalapszervezet irodájába és nevüket a párttagok nyilvántartásából kitépték vagy kiégették."114 1956. október 23. után Kunszentmártonban a Forradalmi Tanács egyik ülésén a résztvevők 31
