Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
ADATTÁR - MÁKOS JUDIT: 115 éve született TABÁK LAJOS szociofotográfus. Szemelvények Tabák Lajos életéből
ben a Munkakör országos vándorkiállításra szánt kollekcióját Szolnokon kívánták először bemutatni. Mivel előzetes rendőrségi engedély nélkül semmiféle nyilvános rendezvényt nem lehetett megtartani - valamint Tabák Lajos akkoriban a rendőrség által országosan nyilvántartott személy volt -, így a magántisztviselők szakszervezete szolnoki helyi csoportja engedélyt kért arra, hogy Kassák Lajos író 1932. április 2-án este a szakszervezet helyiségében „irodalmi" kérdésekkel kapcsolatosan előadó estet tarthasson, valamint másnap - április 3-án délelőtt - ugyanott „művészi" fényképkiállítás nyílhasson meg. Mindez azonban nem történhetett meg, mivel a városi rendőrkapitány és a vármegyei alispán még a megnyitó elhangzása előtt betiltotta a szakszervezeti csoport működését. Vitathatatlan, hogy a kiállított képek kíméletlen tárgyilagossága, a szokatlan, már-már provokatív perspektívák és torz kivágások, a nyomor tudatos képpé komponálása könyörtelenül szembesítette a hatalom embereit a valósággal. Kassák Lajos írót, Lengyel Lajos budapesti nyomdászgrafikust és Tabák Lajos fotóművészt letartóztatták, és perbe fogták állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett vétsége miatt. A betiltott kiállítás sikertelensége azonban nem szegte a munkaköriek kedvét, a szolnoki rendőrség fogdájából kiszabadulva szinte azonnal megkezdték az első magyar szocialista fotókönyv „A MI ÉLETÜNKBŐL - a Munka első fotókönyve"15 című fotókatalógus szerkesztését. 14 Későbbi Úttörőház, jelenleg a Tudomány és Technika Háza. 15 A fotókatalógus végül 1932 májusában jelent meg, Kassák Lajos előszavával és Lengyel Lajos címlap borítójával. 16 Kassák Lajos a kiállítás megnyitására már betegen érkezett. Alig pár hónappal a megnyitó után, 1967 júliusában hunyt el. 17 Tabák Lajos később úgy emlegeti ezt az időszakot, mint a Sajó-parti kényszermunka. Később, 1966-ban, amikor már szinte senki sem emlékezett az 1932-ben történtekre, Tabák Lajos és Kaposvári Gyula - a Damjanich János Múzeum akkori igazgatója - elhatározták, hogy az Országos Múzeumi Hónap keretén belül újjászervezik a kiállítást. Lengyel Lajos vállalta, hogy a kiállítás katalógusát, illetve nyomdai előállítását elkészíti, Kassák Lajos pedig, hogy megírja a katalógus előszavát, és megnyitja az október 9-re tervezett kiállítást.16 Még ugyanebben az évben bemutatásra került a teljes szolnoki képanyag a Magyar Nemzeti Galériában rendezett „A magyar fotóművészet 125 éve" című reprezentatív tárlaton. Hadifogság és a háború utáni évek Tabák Lajos 1942. április 27-én kapta meg SAS behívóját, melynek értelmében másnap reggel haladéktalanul meg kellett jelennie a debreceni hadkiegészítő parancsnokságon. Megérkezése után tudatosult benne, hogy fogolyként, és nem behívottként tartják őt és a többi megjelentet számon. Pár nap elteltével összeláncolva, lezárt marhavagonokban szállították őket Miskolcra börtönbe, ahol megalakították a kb. 200 politikai bűnösből álló 7. számú különleges büntetőszázadot. Az alakulatot minden egyes nap kivezényelték lőtérépítésre, rakodásra, és egyéb nehéz fizikai munkára.17 303
