Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
a Munka Érdemrend arany fokozatát. A többi vezető beosztású funkcionárius ellen sem indítottak pert, egyikük sem került börtönbe, ügyüket ugyanúgy eltussolták, ahogy azt tették az elhíresült panamaper során a Horthy-korban.167 167 Uo. Zsemlye Ferenc ügyében is egyértelműen látható, hogy nem csak ő épített a közvagyont megkárosítva házat magának, hanem a vállalati dolgozók is, akik kisebb tételben ugyanúgy meglopták az államot, ami mutatja, hogy a korrupció nem csak a vezetőket érintette, hanem a kisembereket is. Ahogy a Horthy-korszakban sem csak a polgármester, hanem a kertész, a javadalmi ellenőr és még sok más kisember is ugyanúgy részese volt a korrupciós ügynek. Miként a megvesztegetés és adóelkerülés idézett esetei is arról tanúskodnak, hogy a korrupció nem csak a vezető politikusok között, hanem a gazdasági-társadalmipolitikai élet legkülönbözőbb szektoraiban és szintjein egyaránt jelen volt. Gyakran hallani azt a megállapítást, hogy „a hatalom korrumpál", ami a fenti példák ismeretében erősen megkérdőjelezhető. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ez a kisemberek önfelmentő hazugsága, amivel a korrupt politikusokat képzeletben elszeparálják maguktól. Az átlagemberek szemléletét talán Hofi Géza fogalmazta meg legtökéletesebben, amikor azt mondta: „A korrupció az, amiből kihagynak. " A társadalom többsége így gondolkodik. Pedig a korrupció nem csak a felettünk lévő hatalmi szinteken létezik. A vezetői hatalom csupán felnagyítja a már eleve meglévő jellemhibákat, több lehetőséget nyújt ezek kiélésére és látványosabbá teszi a következményeket. A vezető villát épít, a dolgozó kislakást, de ugyanúgy meglopják a közvagyont. Elvégre aki alacsonyabb státuszban megengedhetőnek érzi a szabályok szabadabb értelmezését, az ügyeskedést, az adóelkerülést, az magasabb szintre kerülve is úgy érezheti, hogy a nagyobb juttatás, a különleges kedvezmények neki járnak, mert a nagyobb felelősségvállalás, vagy különleges eredményei alapján azt megérdemli, esetleg korábbi szenvedéseivel, áldozathozatalával azt kiérdemelte. Mindebből talán a legfontosabb tanulság az, hogy egy társadalom vezetői morális szempontból leképezik magát a társadalmat is, tehát korrupt vezetők léte és különösen hatalomban megmaradása alapvetően csak egy korrupt társadalomban lehetséges, épp az összefonódások miatt. A politikusok nem az égből hullanak a társadalom nyakába, hanem a társadalom tagjai közül emelkednek ki. Az idézett példák is azt mutatják, hogy szereplőik cselekedeteiben a társadalmilag megélt és korszakokon áthagyományozott viselkedésminták domináltak, ami sajnos igen szomorú képet fest a magyar társadalom korrupcióhoz való viszonyáról. Ennek okai nyilván messzire vezetnek a nemzet életében. Itt és most nincs lehetőség több évszázad történelmének hatásait elemezni, de kétségtelen, hogy a százötven éves török uralom és az ország szétszakadásával együtt járó kettős és hármas adóztatás rendszere, majd a Habsburg Birodalommal szembeni kuruc ellenállás, később az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő passzív ellenállás, mind-mind hozzájárultak annak a társadalmi beidegződésnek a megerősödéséhez, amelyben például az adóelkerülés, az állami bevételek megdézsmálása vált virtussá, és az államhatalom eszén túljárás dicsőséggé. Ami azonban egy elnyomó, külső hatalommal szemben dicséretes, hazafias tett, az egy saját, demokratikus állam működését, az intézményekbe vetett bizalmat rombolja. 274
