Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Tanulságos az is, ahogy az ekkor regnáló kommunista főispán, aki maga is szegényparaszti származású volt, a paraszti adókerülés mértékét látva annak kezelésére nem hatósági erőszakot, hanem a beszolgáltatás mérséklését tartotta volna célszerűnek: „Hihetetlenül elszaporodott a vármegye egész területén a fekete vágások száma, [...] a várható zsírmennyiség nem fog befolyni. Szerintem ha alacsonyabban nyerne megállapítást a zsírbeszolgáltatási kötelezettség, úgy az egyfelől jelentős mértékben lecsökkentené a fekete vágások számát, másfelől pedig lendületet adna a zsírbeszolgáltatási kötelezettség teljesítésének. "158 Bár e mondatoknak a minisztériumi támogatásban bízó őszinte, jó szándékú naivitása is csodálatra méltó, számunkra most sokkal érdekesebb az együttérzésről tanúskodó és lényegében a törvénytelenséget mentegető érvelés, mellyel a parasztság túlzottnak érzett állami terhek miatti általános adókerüléséről nyilatkozik. Ez is jelzi, hogy nem egyedi, elszigetelt jelenségről, hanem tömegesen megfigyelhető problémáról volt szó. Az adóelkerülés említett korabeli példáiban fontos jellegzetesség még, hogy azokban nem csak egyéni elhatározásra, hanem a helyi közösségek összejátszására is szükség volt. A községi elöljáró a helyi gazdákkal megegyezve hamisította meg a vetésterületre vonatozó statisztikát, s a közössége érdekében ismerte azt be később. A tömeges feketevágásoknál a szomszédok szolidaritására, a hatóság helyi embereinek félrenézésére is szükség volt, - s mindkét esetben adhattak némi „kóstolót" cserébe ahogy a főispán megértőbb alapállása is mérsékeltebb fellépésre sarkallhatta alárendeltjeit, különösen földijeivel szemben. Olyan tömeges magatartási formáról volt tehát szó, mely a társadalom tagjainak kooperációjára is épített, hogy a tágabb, állami közösség szabályainak kijátszásával, a szűkebb, helyi érdek- és sorsközösség jusson előnyökhöz - ami egyúttal a „gettósodás" fentebb említett helyettesítő mechanizmusára is példa. 158 MNL JNSzML IV. 422. Főispáni iratok. 39/1947. 159 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 38/-/1.1945. Már ebből is sejthető, hogy a korrupció kapcsán nem csak egyszerűen vesztegetésről és adóelkerülésről van szó, hanem általában a kiskapukeresés kultúrájáról, a kéz kezet mos elvéről, a különböző társadalmi rétegek interakcióit behálózó korrupciós összefonódásokról. Az 1945-ös földosztás kezdetekor például maguk a kommunista párti kiküldöttek hangsúlyozták, hogy: „A földreformot csak úgy lehet végrehajtani, ha azt nem bízzuk rá kizárólag a hatóságokra, hanem maguk az érdekelt földmunkás- és paraszttömegek veszik a kezükbe. [...] Később az azonnal megalakítandó földigénylő-bizottságokat majd hozzá lehet igazítani a törvényes szabályokhoz. Addig pedig nem baj, ha a földigénylő bizottságok egyben-másban eltérnek a törvény által előírt formáktól. "159 így is lett, a nincstelen földosztók sokszor maguknak és sógor-komáiknak osztották a legzsírosabb földeket. E szabálytalanságokban érintettek a későbbiekben is csoportosan léptek fel a törvénytelenségek felülvizsgálatával szemben és ez befolyásolta a Magyar Kommunista Párt politikáját is, mely a tagjai tömeges érintettségéből eredően a „Földet vissza nem adunk!" jelszavát hangoztatva lényegében maga is védelmébe vette a törvénytelenségeket elkövetőket, hogy a nagyobb vívmánynak tekintett földosztást a nyilvánvaló túlkapások ellenére is megvédelmezhesse. 271
