Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
akartak.127 Utóbbiak rövid távon, taktikai megfontolásból együttműködtek ugyan a többi párttal, de már az aktuálisan formálódó demokrácia keretei között is jelzős szerkezetben emlegették azt, úgy mint: népi demokrácia, melynek elsődleges célja az volt, hogy a nyugati, polgári demokráciáktól megkülönböztessék demokrácia-felfogásukat és védhető ideológiai támaszt biztosítsanak döntéseikhez, megőrizve azoknak demokratikus látszatát. 127 PALASIK M. 2000. 16. p. Bár az SZDP politikusai körében sem volt teljes egyetértés a tekintetben, hogy a nyugati típusú szociáldemokráciát képviseljék-e, vagy a kommunistákkal fonják szorosabbra együttműködésüket, ahogyan a Nemzeti Parasztpárton belül is két irányzat különült el: az Erdei Ferenc vezette a kommunistákkal működött együtt, míg Kovács Imre főtitkár köre az angolszász demokrácia híve volt. 128 A nemzetgyűlés 93. ülése 1947. február 11. Nemzetgyűlési napló. Budapest, 1948. 292. p. Mivel az MKP önmagát a reakció legharcosabb ellenségének állította be, ezáltal feljogosítva érezte magát, hogy egyúttal a demokrácia védelmezőjeként is meghatározhassa magát. Ennek jelentősége abban állt, hogy így azon személyeket, akik a kommunistákat és nézeteiket bírálták, reakcióssá, tehát a demokrácia ellenségévé nyilváníthatták. Ebben olykor szociáldemokrata partnereik is csatlakoztak hozzájuk az ellenzékkel szemben. Jellemző esetként idézhetjük a nemzetgyűlés jegyzőkönyvének azon passzusait, melyek már az 1947. február 11-i ülésnapon elhangzottakat rögzítették, történetesen a Justus Pál szocdem-kormánypárti képviselő és a felszólalását megszakító ellenzéki képviselők közötti szópárbajt. Justus szerint: „törekvése a demokráciaellenes legális frontnak: rágalmazni a magyar demokráciát bel- és külföldön, minél jobban kompromittálni a magyar demokráciát. Amikor az inflációért ismételten és sorozatosan a demokráciát, a rossz békéért ismételten és sorozatosan a demokráciát próbálják az urak felelőssé tenni, (Ternay István (msz): Senki nem a demokráciát! Ne ferdítsen kérem! Soha a demokráciát! Önöket! -Az elnök csenget.) akkor kettős célt követnek el. (Drózdy Győző (msz): Önök még nem a demokrácia! Önök még nem a demokrácia!) Az egyik céljuk kompromittálni bel- és külföldön a magyar demokráciát, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Nem a demokráciát! Önöket!) megrendíteni a magyar nép nagy tömegeinek bizalmát a demokráciában... "128 A politikai küzdelem tehát azon, látszólag mellékes nyelvi fordulatok használatával is zajlott, melyekből végső soron olyan súlyos következtetések is levonhatóak voltak, mint hogy az ellenzék a magyar demokráciát akarja-e lejáratni, vagy csak a kormányt kritizálja. Utóbbi esetben akár még igaza is lehet, s érveivel szemben érveket kell felsorakoztatni. De aki a demokráciát támadja, az nem ellenzék, hanem a demokrácia, s így a haza ellensége. Az ellenséggel pedig nem vitatkozni kell, hanem elpusztítani, s e harcban minden eszköz megengedett. A tényekre alapozott érvek, a demokratikus párbeszéd helyét tehát a valóságértelmezések, a nyelvi-gondolati keretek dominanciájáért vívott harc vette át, ahol a „reakció" fogalma, illetve a „demokrácia védelmezése" leginkább a politikai bunkósbot szerepét játszotta. E gondolati keretekre alapozva lehetett az egyszerű hétköznapokon, a helyi hivatalokban a szakmai alkalmasság helyére az ideológiai-politikai megbízhatóság elsődlegességét állítani a pozíciók betöltésekor. E gondolati keretre alapozva lehetett a törvénytelen tömegakciók elítélése és a törvények betartatása helyett a törvénytelenségeket igazságosztó népítéleteknek, így helyesnek és törvények felettinek beállítani, és akár a törvényeket igazítani a kialakult helyzethez. A nyelvi keretek meghódítása egyértelműen elősegítette a 262
