Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Mindenkinek fel kell ébrendi a szivárványos álmokból és a realitásokhoz igazodnia" - Gondolatok az 1945 utáni demokráciakísérletről
Az újabb összefoglalások közül kiemelhető még Gyarmati György munkája: A Rákosikorszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon. 1945-1956.44 A korszakolás terén határozottan külön periódusként kezeli az 1945-1947 közötti és az 1948-1952 közötti éveket, melyek közül az elsőt a presztalinizálás időszakának tekinti. Ezt tovább szakaszolva 1945-öt az államiság újjászervezéseként jellemzi, míg 1946-1947-et a hatalmi dualizmus időszakaként írja le. Véleménye szerint ezen években a demokratizálás és presztalinizálás folyamatai párhuzamosan és egymással szemben hatottak, ugyanakkor Rákosi Mátyás és az MKP már 1945 januárjától kezdve megkerülhetetlen, társadalmi támogatottságát messze meghaladó befolyású szereplője volt a hazai közéletnek. Megítélése szerint Moszkva számára elsősorban biztonságpolitikai kérdés volt Kelet-Európa helyzetének alakulása, ami megmagyarázza, hogy 1947-ben, a nemzetközi politikai változásokkal párhuzamosan miért következett be nyílt kommunista hatalomátvétel.45 Balázs: A Magyar Kommunista Párt politikája Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1948 között. Eger, 2014. 9. p. 44 GYARMATI György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. Budapest, 2011. 45 Uo. 459. p. 46 STANDEISKY Éva: Demokrácia negyvenötben. Budapest, 2015. 47 STANDEISKY Éva: Tétova újraértelmezések. Magyarország második világháborút követő évei a rendszerváltozás utáni történetírásban. In: ERŐS Vilmos - TAKÁCS Ádám (szerk.): Tudomány és ideológia között. Tanulmányok az 1945 utáni magyar történetírásról. Budapest, 2012.134-150. p. 48 Uo. 138. p. Standeisky Éva Demokrácia negyvenötben című önálló művében szintén olyan álláspontot fejt ki, mely szerint kettős átmenetről beszélhetünk a vizsgált időszakban. Egyrészt az autoriter Horthy-rendszer helyén 1944 végétől fokozatosan egy többpárti demokrácia kibontakoztatásának kísérlete zajlott, másrészt ezzel párhuzamosan ment végbe a totális diktatúra kiépítése.46 Standeisky azonban Gyarmatival szemben nem egyszerűen a Rákosi-korszak bevezetéseként, hanem önálló történelmi periódusként tekint az 1945 és 1950 közötti évekre, melyet a „kudarcos demokratizálódás" időszakának nevez, s amelyen belül 1945-46-ot a későbbi évektől eltérő szakaszként jellemzi.47 Az ezt külön is hangsúlyozó, 2012-ben megjelent egyik tanulmánya egyben kiváló összefoglalását is adja a korszakolásra tett addigi kísérleteknek. A „kudarcos demokratizálódás" fogalma valóban igen érzékletesen ragadja meg az 1945- 1946-os évek ellentmondásosságát, de talán szerencsésebb lett volna csak ezt a rövid alperiódust ezzel a névvel illetni, mivel az 1947-1950-es években már egyáltalán nem a demokratizálódás, hanem az egyre nyíltabb sztalinizálás jelentette az események fő irányát, az élet különböző politikai, gazdasági, kulturális területein eltérő időpontban kiépítve intézményeit, felszámolva a hatalomtól függetlenül létezés és önálló döntéshozatal lehetséges gócait. Említést érdemel még, hogy Standeisky szerint 1944 végén, 1945 elején, helyi szinten „ olyan önigazgató szervek jöttek létre - nemzeti, üzemi bizottságok, szakszervezetek, új kulturális társulások és mások amelyeket szerinte nem a kommunisták, hanem maguk a változásban érdekeltek csoportjai hoztak létre.48 Kétségtelen tény, hogy ezek jelentős része eleinte nem felsőbb utasításra, hanem saját - olykor radikálisan baloldali - elképzelései alapján 240
