Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Politikai perek Karcagon 1945-1947
A kisvárosi politizálás azonban - ha voltak is ezzel kapcsolatban komolyabb elképzelései - inkább újabb ellenségeket hozott neki, mint sikert. „Politikai téren nem jutottam előbbre" - vallotta a népbírák előtt. Pályája kezdetén, mint a tárgyaláson mondta, a szociáldemokráciával is közelebbi kapcsolatba került, ám politikai életútja további állomásait tekintve ez elég gyenge, vagy töltés nélküli, érdeklődés-szintű ismeretség lehetett. Politikai pályája az 1932-től szervezni kezdett Gömbös Gyula-féle Nemzeti Egység Pártjával indult, 1934- ben elnöke lett a NÉP helyi szervezetének, néhány évvel később, 1938-39 táján részt vett a Magyar Elet Pártja karcagi alapszervezetének megszervezésében, és ebben szintén az elnöki posztot töltötte be. Ellenségei (Madarász István és Varga Mátyás) szerint: „bármely párt vagy rendszer uralma mellé szegődött, ha ottan az ő előnyeit látta biztosítva", és valóságos köpönyegforgatónak igyekeztek beállítani, mondván, hogy:- 1935-ben a választókerületben országgyűlési képviselőjelölt, vitéz Kenyeres János (NÉP) mellett főkortes volt;- később a Hungarista párti Rátz Jenő „volt honvédelmi miniszter" pártját próbálta egyengetni, de azt is elhagyva;- vitéz Lipcsey Márton tábornok, országgyűlési képviselőjelölt mellé állt, s „kézzellábbal" az ő érdekei mellett ténykedett. No, lássuk, mi is volt az a köpönyegforgatás, amit a doktor jellemének színesítésére ellenségei felhoztak. Irtuk, hogy betöltötte a NÉP városi elnöki posztját, tehát a vitéz Kenyeres János melletti 1935. évi korteskedése nyilvánvaló és teljesen érthető. Az is világos, hogy Kiss Mihály jobboldali, de (ekkor még) nem szélsőjobboldali vagy nemzetiszocialista beállítottságú, hiszen Kenyeres egyik ellenfele a választásokon éppen a honi „nemzetiszocializmus „atyja", Meskó Zoltán volt. A rendőrségen és a bíróságon tett vallomásában sem tagadta, hogy a választáson Kenyeres Jánost támogatta, és a helyi Frontharcos Egyesület és a NÉP alapszervezet vezetőjeként igyekezett a bajtársak szavazatait is neki megnyerni. Kenyeres jelöltségét vármegyei és városi szinten is támogatták, hiszen a doktort Almássy Sándor főispán, dr. Hajnal István polgármester és dr. Szántó József főügyész is a Kenyeres melletti kiállásra biztatták, Szentannai Sámuel pedig azokat az előnyöket ecsetelte neki, „amelyhez a város és az egyesek juthatnak a Kenyeres befolyása révén", de a NEP- jelölt személye mellett tört lándzsát Kisújszállás városa is, „mert csak így kerülheti el Kisújszállás a városi dupla pótadót. " Érdemes eltűnődni az orvos szélsőjobb felé sodródásán. Maga sem tagadta, bekerült „egy körbe, melyben többen voltak jobboldaliak és vállaltam a Nagykunsági Lapok szerkesztését. 1938-1940 tavaszáig voltam a lap felelős szerkesztője. " (Az itt említett „jobboldaliak" jelző szélsőjobbként értendő.) Helyi események adnak magyarázatot, miért történt ez. Az 1936. évi polgármester-választás egyik jelöltje dr. Sántha Miklós ügyvéd, a másik Madarász István ny. szolgabíró, karcagi földbirtokos volt. A vármegyei elöljárók - az alispán vezetésével és kezdeményezésére - Madarász István mellett foglaltak állást, de a polgármester a vármegyei nyomás ellenére is dr. Kiss pártfogoltja, Sántha Miklós lett. „így ellentétbe kerültem Madarász Istvánnal és az ő zsidó körével - mondja az orvos. - Ettől kezdve, Madarász ösztönzésére, állandóan jelentek meg támadó cikkek ellenem a különféle fővárosi lapokban: a Kis Újságban, a Magyarságban, az Estben, a Virradatban... " Madarász István és köre tehát fokozott figyelmet fordított az amúgy is könnyen támadható dr. Kiss személyére, hasznos és eredményes, de népszerűtlen tisztiorvosi ténykedésére. A sajtót bevonva 218
