Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Iratpusztulások Jász-Nagykun-Szolnok megyében az újkortól a legújabb korig
1.3. Iratpusztulás a második világháború idején A második világháború borzalmas pusztítást végzett Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén emberéletben és anyagi javakban egyaránt. A háború következtében óriási károkat szenvedett a vármegyei iratanyag, de az egyes városok, községek, jogszolgáltatási és gazdasági szervek, iskolák és más intézmények iratai is nagy mennyiségben váltak a lángok martalékává. A magyar pénzügyminiszter 1945-ben a háborút lezáró párizsi béketárgyalások előkészítésével kapcsolatban elrendelte a háború következtében Magyarországot ért anyagi károk felmérését. Ez az összeírás kiterjedt a levéltári anyagokban keletkezett károk feltárására is. A munka elvégzésével az Országos Levéltárat bízták meg, amely kilencpontos kérdőívben tudakozódott a vármegyei és városi levéltárak veszteségeiről.29 A kisebb települések a járási főszolgabíróknak vagy az alispánnak számoltak be irattáraik állapotáról, az oktatási intézmények pedig általában a felettes tanügyigazgatási szerveknek referáltak a hiányzó irataikról. Ezek a beszámolók kiváló forrásként szolgálnak ahhoz, hogy a második világháború alatt bekövetkezett iratpusztulásokról tájékozódjunk. 29 MNL JNSzML XV. 7. a. KL általános iratok. 3/1945. Adatgyűjtés a könyvtári és levéltári állagokban keletkezett károkról. 1945. október 19. 30 UNGVÁRY Krisztián: A Vörös Hadsereg offenzívája. In: RÁCZ Á. (szerk.) 2008.426-427. p. 31 SOMLYAI Magda: Történelemformáló hétköznapok Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. Szolnok, 1981. 7- 8. p. 32 A Szálasi-kormány a szovjet megszállás által veszélyeztetett országrészek teljes anyagi és személyi kiürítését tartotta kívánatosnak, azonban ez már lehetetlennek bizonyult. PAKSA Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus. H. n. 2013.152. p. A szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án, Székelyföldön léptek az 1941-es határokkal rendelkező Magyarország területére, s folyamatosan nyomulva nyugati irányba, szeptember 24-én már a trianoni határokon belül elhelyezkedő Csanádpalotát is elfoglalták.30 Jász- Nagykun-Szolnok vármegyéből - más alföldi megyékhez hasonlóan - 1944 szeptemberében birtokosok, értelmiségiek, hivatalnokok és egyszerű kétkezi dolgozók is megpróbáltak nyugatra, elsősorban a Dunántúlra menekülni a közeledő front és a Vörös Hadsereg elől. Tették ezt annak ellenére, hogy a közép-tiszai hadműveleti terület kormánybiztosának parancsa értelmében az alispán például körlevélben szólította fel a főszolgabírókat és polgármestereket, hogy a helyi közigazgatási és rendőri tisztviselők állomáshelyüket mindaddig nem hagyhatják el, amíg azt a közvetlen megszállás nem fenyegeti. Ezzel párhuzamosan számos településen megkezdődött a fontosnak ítélt levél- és irattári anyagok evakuálása. A II. Ukrán Front október 6-án érte el Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. Hivatalosan október 9-én engedélyezték első ízben a Tisza menti településeknek a hadműveleti kiürítést. Szálasi Ferenc október 16-ai hatalomátvétele után előírták a kötelező polgári kiürítést is.31 Ez részleges anyagi kiürítéssel párosult, amely elsősorban az árukészletekre, a termelőeszközökre, valamint a kitelepülésre hajlandó személyekre korlátozódott,32 de ennek során a levéltárakat és irattárakat is nyugatra menekíthették. 1944. október 28-án pedig egy újabb rendeletet adott ki a belügyminiszter arra vonatkozóan, hogy ahol még a levéltárakat nem evakuálták, ott szállítsák az iratokat 16
