Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
lakon át, hogy legalább életét mentse meg. Talán az is elveszett volna, ha Pethes László242 saját testével nem védelmezi igazi önfeláldozással, szóval, karral védve főjegyzőnket támadói ellen, maga is több kék folttal, a kabátján bajonettel ejtett lyukat vitt emlékül magával e nevezetes napról."243 Bornemisszát elkapták és úgy döntöttek, kivetik a községháza emeletéről. Csak Pethesék meggyőző erejének volt köszönhető, hogy a főjegyző végül életben maradt, ám a nyugalom nem állt helyre. Távozott helyéről a főbíró és számos képviselő is. 242 Pethes László tevékenységéről: BOJTOS Gábor: Szolnok és az első világháború: hátország, hősök, emlékezet. Szolnok, 2017. 73-80. p. 243 MNL JNSzML V. 617. b. Jászkisér nagyközség iratai, Közigazgatási iratok 199/1921. 244 Haladás, 1919. január 19. 3. és Jászsági Néplap, 1919. január 19. 3. p. Mindez azonban még nem ad magyarázatot arra, hogy mégis hogyan vált néhány hét múlva a fent említett három földműves a munkásmozgalom mártírjává, illetve hogyan kerültek a még nem is létező Héjjas-különítményesek Jászkisérre. A január 12-i eseményekről az obiigát sajtóbeszámolókon túl244 rendelkezésünkre áll Bornemissza főjegyző január 17-i beszámolója és egy 1919 augusztusa után írt tizenegy oldalas összefoglaló is. A jelentések szerint Bálint Károly, a Birkás testvérek, Bokor István, Búzás Pál és Csajági István jászkiséri lakosok Hegedűs Kálmán jászkiséri-szellőháti uradalmában voltak „polgárőrként" alkalmazva, mivel már nemcsak Jászkisérről, hanem Jászladányról is átjártak a készleteket dézsmálni. Vitték a fát, a szalmát és a takarmányt is. Az áldatlan állapotokat csak súlyosbította, hogy a jászkiséri hatok bérük felemelését kérték, és amikor ezt nem kapták meg, otthagyták a Hegedűs-uradalmat. A község felé tartva rálőttek az egyik tehervonatra, amelynek egyik személyzeti tagja (a beszámolók szerint a mozdonyvezető vagy a fűtő) megsérült. Bornemissza - értesülve megérkezésükről - délután fél háromkor hívatta őket hivatalába s kérte tőlük fegyvereiket és töltényeiket, mivel szolgálatuk megszűnt. Erre kijelentették, hogy „a fegyvereket csak Istennek magának adják oda", majd - fenyegetőzések közepette - a községháza erkélyére kitűzött zászlóval együtt távoztak. A délután folyamán számos kocsmát (pl. Szeremi Bálintét, Csűr Andrásét és Glonek Andorét) végiglátogattak. Az ivászat után kb. délután 6 órakor négyen - Bokor István és Búzás Pál kivételével - betörtek Grünbaum Lajos kereskedőhöz és kirabolták szatócsüzletét. Ekkor lépett közbe a karhatalom: bekísérték őket az őrszobára, ahol utasították őket fegyvereik átadására, ezúttal is sikertelenül, mivel „egy őrizetlen pillanatban egy eltört puskát kicserélve elszaladtak az őrszobáról anélkül, hogy ezt a nemzetőrök és csendőrök megakadályozhatták volna, azonban az udvaron azt a kijelentést tették, hogy még az éjjel a nemzetőröket elpusztítják. " A Bornemissza által Szolnokról kért nemzetőrségi csapat időközben megérkezett Jászkisérre. így amikor este 9 óra tájban megjelentek Birkásék, már a délutáni és kora esti fellépésnél magabiztosabban követelték a megadást és a fegyverek letételét. A felszólításra azonban lövések érkeztek, amire sortűz volt a válasz. Birkás Balázs (1892-1919), Birkás Miklós (1896-1919) és Csajági István (1895-1919) holtan estek össze, Bálint Károly pedig megsebesült. Bornemissza főjegyző szerint a település lakossága „a tragikus eseményt nyugodt közömbösséggel fogadta, mert az áldozatok közül Birkás Miklós s a megsebesült Bálint Károly 154
