Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
családból származó Tary a győri tanítóképzőben szerzett háziipari munkatanítónői (1894), majd népiskolai tanítónői (1899) végzettséget.213 213 MNL JNSzML V. 473. b. Szolnok Város Tanácsának iratai, Közigazgatási iratok XVI. 2602/1922. 214 Néptanítók lapja, 1901. augusztus 15.12. p.; 1907. augusztus 29.15. p. és 1917. május 17.11. p. 215 Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1924. március 11.1. p. 1924-ben holttá nyilvánították. 216 MNL JNSzML IV. 411. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai XI-40/1932. A segédtanfelügyelő levele Szattobekné Tary Annának, 1919. március 7. 217 Uo. Horváth Miklósné nyilatkozata, 1922. február 14. 218 Uo. Szattobekné Tary Anna levele, 1922. június 21. 1901-től 1907-ig a siklósdi (ma: Sigleß, Ausztria), 1907-től 1917-ig a kemenceszéki (Cuptoare-Secul, ma két külön község Krassó-Szörény megyében, Romániában), 1917-től 1918-ig a felsőszálláspataki (ma: Sálasu de Sus, Hunyad megye, Románia), majd 1918. szeptember 1. és 1919. május 22. között a kudzsiri (ma: Cugir, Fehér megye, Románia) állami elemi iskolákban működött.214 Kemenceszékről már egyedül költözött, mivel férje, Szattobek Károly (1877-?) a világháború első napjaiban bevonult. A békeidőben üzletvezetőként dolgozó, móricföldi (ma: Máureni, Krassó-Szörény megye, Románia) születésű Szattobek 1915 elején megsérült az orosz harctéren, hadifogságba esett, és egy 1916-os jegyzék szerint a Bajkálontúli határterület központjában, Csitában, egész pontosan a mellette fekvő Antipicha hadifogolytáborában raboskodott,215 valószínű, itt halt hősi halált. A hosszú idő óta szülővárosától távol tanító Tary Annát 1919. február 13-án a miniszter a szolnoki állami elemi iskolák egyikébe, az Újvárosiba osztotta be április 13-i jelentkezési határidővel.216 Amennyire várhatta Szattobekné, hogy két évtized után hivatását Szolnokon gyakorolhatja, olyan nagy lehetett a keserűsége - ha megérkezése körülményeire, majd következményeire gondolunk. Igazolványainak beszerzése miatt csak 1919. május 22-én tudott Kudzsirról elindulni, addig tanított korábbi iskolájában. A román megszállás és a Tiszán „húzott" határ miatt május 26-án csak Törökszentmiklósig jutott nővérével, ahol bejelentkezett a román katonai parancsnokságon.217 A júliusi vörös támadás következményeként nyílt meg az útja: július 23-án Szolnokra indult, azonban a tanfelügyelőségen senkit nem talált, így Budapestre utazott, hogy hozzájusson negyedévi járandóságához. Július 26-án utazott haza vonattal. Itt ismerkedett össze Muhy Máriával, akivel korábban soha nem dolgozott, és aki szintén tanítónőként működött a szolnoki Újvárosi iskolában. Muhy 1918. október 1-től dolgozott itt - ez a későbbi állítások miatt fontos - mint „hely megnevezése nélkül kinevezett tanítónő" (Muhy Mária), vagy „a vármegye területén létszámfeletti ideiglenes helyettes tanítónő" (Szattobekné Tary Anna). Szattobekné a vonaton történt beszélgetésükre így emlékezett vissza: „ Utazásunk ideje alatt kérdéseire elmondtam mindazt, amit az oláhok erdélyi kegyetlenkedéseiről tudtam. Nem tagadom, hogy gyűlölettel, átokkal emlékeztem meg róla, hisz engem szűkebb hazámból, állásomból űztek el, a magyarságot megkínozva rabságra hurcolták, számtalant állati kegyetlenséggel kiirtottak. Azt se tagadom, hogy az oláh frontot áttörő, magyarnak nevezett hadsereg fegyverténye örömmel töltött el, hisz én abban csak azt láttam, azt tudtam, hogy az oláh csordát kiverik édes hazám földjéről."TM 148
