Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 34. (Szolnok, 2020)
TANULMÁNYOK - BOJTOS GÁBOR: Történetek 1919-ből
• „viselkedésében nemzeti szempontból semmi kifogásolnivalót nem talált" - Thurzó Lajos főhadnagy, a volt szegedi 1. vadászzászlóalj, ekkor az 1. országos csendőrzászlóalj tagja • „legfőbb törekvése az volt, hogy a proletárdiktatúra vagyont romboló törvényeinek és rendeletéinek végrehajtását megakadályozza és működését mindenkor a polgári rend törvényei és rendeletéi irányították" - szolnoki bankok • „Szolnok város ébredő magyarsága dr. Bubla István úrról a legjobb véleménnyel van, a forradalmak alatti magaviseletét megvizsgálta és e tekintetben semmi kifogásolni valót nem talált. " - Ébredő Magyarok Egyesülete Szolnoki Elnöksége • „régtől fogva hazafias érzésű, keresztény férfiúnak ismerjük, akinek a vallásossága nem nyilvánul meg ugyan hangzatos és divatos jelszavak lármás hangoztatásában, azonban vallásunk tanításai szerint él és gondolkozik" - Szolnoki Katolikus Kör • „azon keresztény polgárok és munkások ügyeiben, akik jogos érdekeik megóvása végett hozzá fordultak, mindenkor a legnagyobb jóindulattal és szeretettel járt el" - Szolnoki Keresztény Szocialista Párt Ezeket a nyilatkozatokat csatolta aztán a belügyminiszternek írott leveleihez, melyben kérte az elítélő határozat felülvizsgálatát, elvégre „nincsen szülővárosomban, Szolnokon olyan ember és tényező, aki elítélőleg nyilatkozna ez én forradalmak alatti magaviseletemről, vagy azt a vádat merészelné ellenem emelni, hogy én hazafiatlan vagy nemzetietlen magatartást tanúsítottam".87 Az elmarasztaló „szigorú és könyörtelen" ítélet miatt viszont homlokán „a hazafiatlan magatartás szégyenbélyegével" kell tűrnie a társadalom megvetését, a „közönséges embervadászatot". 88 Uo. 1922. júniusban - fellebbezés után - felvették a kamarába. 89 Uo. 90 MNL JNSzML XV. 3. e. Politikai és jóvátétel! vonatkozású iratok gyűjteménye, Szolnok polgármesterének Bubla az elhúzódó fegyelmi ügye miatt már a civil élet felé kacsingatott, ezért kérte felvételét az ügyvédek névjegyzékébe. A Debreceni Ügyvédi Kamara választmánya mindazonáltal kérelmét 1922 februárjában megtagadta.88 Erre reagálva ismét a belügyminiszterhez fordult - új érveket is felvonultatva. A kétségbeesett hangon túl („már nincs is létjogosultságom a földi élethez") bejelentette, hogy a miniszter kedvező döntése után nyugdíj aztatj a magát, illetve megnevezte Lippich István volt főispánt, mint aki gyerekkora óta engesztelhetetlen gyűlölettel és haraggal viseltetik iránta, és aki ezt az ügyet akarja felhasználni az ő anyagi és erkölcsi tönkretételére. Utolsó - jelen tárgyunkhoz releváns - levele 1925 elején született. Ebben régi és új indokokat sorakoztatott fel. Lippichet halálos ellenségének nevezte, aki „a tiszti különítményeknek akarta átadni", hogy végezzenek vele, és nagyrészt neki köszönhető az ellene meghozott fegyelmi határozat. Pedig ha „tárgyilagosan, főispánt rosszindulat és pártpolitikai szempontok figyelembevétele nélkül" bírálták és bírálnák el az ügyét, akkor mindenki látná, hogy „keresztény nemzeti integritásomhoz kétség nem férhet, nem kurzus keresztény vagyok, határozott politikai felfogásom van, amelyet egyedül és kizárólag a haza érdeke irányít és szociáldemokrata meggyőződésemet ugyan ezen tekintetben alapos revisió alá vettem".89 Minden hiába - Bubla erkölcsi elégtételt sem nyert. 123
